A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Nyertes stratégiája volt

Nyertes stratégiája volt Kovászna megye

Az idei érettségin a megyében a magyar tagozatosok legjobbjának 9,65-ös átlaggal Sebestyén Krisztina, a Székely Mikó Kollégium Dálnokból ingázó diákja bizonyult. Amint elmondta, a maga 9,40 körüli év végi átlagával ő csak közepes tanulónak számított a matematika-informatika profilú osztályban, elsőségének híre tehát meglepő, hihetetlen és felfoghatatlan volt számára.

– Milyen stratégia szerint készültél az érettségire?
– Volt egy tanulási ütemtervem, naponta 2–2 esszét írtam elő magamnak megtanulni. Ezeket már korábban megírtam saját szavaimmal, mert így könnyebben megjegyeztem őket. Jegyzeteim, rajzaim voltak a leckékkel kapcsolatban, de persze így is volt olyan, amit be kellett magolni.

– Sikerült tartani magadat az ütemtervedhez?
– Az utóbbi időben nem, a kicsengetés utáni időben az egy napra előírt 4 esszé – 2 magyarból, 2 románból – már sok volt, nagyon fáradt is voltam. De év közben is tanultam, naponta 2–4 órát, attól függően, hogy másnap milyen tantárgyak következtek.

– Mi jelenti neked a pihenést?
– Iskolaidőben leginkább az alvás (az ingázás miatt Krisztina naponta fél 6-kor kelt –, szerz. megj.), hogy szellőzzön az agyam, esetleg a kutyasétáltatás, filmnézés, olvasás. Időigényesebb, nagyobb rákészülést igénylő hobbikkal nem foglalkoztam, mert bűntudatom volt, ha nem fektettem be az iskolai készülésbe a tőlem telhető legtöbbet.

– Te állítottad magadnak ilyen magasra a mércét, vagy a szüleid szigorúak?
– A szüleimnek korábban voltak elvárásaik – egyébként nagyon jóban vagyok velük, anyukám a legjobb barátnőm –, de később rám hagyták a dolgokat. Az osztályomban is nagyon erős volt a színvonal, és versengés is kialakult kezdetben, de aztán már inkább magamnak próbáltam megfelelni, kihozni magamból a maximumot egy-egy tantárgyból, különösen, ha éreztem, hogy az megy. Az informatika nem ilyen volt, azzal mindig küszködtem, a kódokkal nem találtam a közös nyelvet, de egy-két könnyebb leckére kapott jó jeggyel azért sikerült egyensúlyba hozni a dolgokat.

– A román jegyre különösen sokan panaszkodtak az idén, úgy érezték, lepontozták őket. Te azt kaptad, amire számítottál?
– Én kevesebbre számítottam, de egyébként óriási szerencsém volt, mert pont azt a két szerzőt kaptam, akiket nagyon tudtam: Eminescuból és Argheziből félévit is írtam, feleltem is.

– A román nyelv megtanulására mi volt a módszered?
– Kezdetben szavakat tanultam, és próbáltam üzletekben, különböző helyzetekben használni is a tudásom. Aztán meg sokat olvastam románul különböző magazinokat, divat- és lakberendezési lapokat. Az írás mindig jobban ment, mint a beszélgetés, mert élőben mindig van egy-egy szó, ami nem jut eszembe, és akkor elbizonytalanodom, bepánikolok.

– Szép emlék marad a suli, vagy inkább nyomasztó?
– Is-is. A napi rutin hiányozni fog, meg a barátok, volt egy-egy érdekesebb óra is, ami jól telt, de a korai felkelést nem fogom hiányolni.

– Melyek a további terveid?
– Egyelőre annyit tudok biztosan, hogy angolul szeretnék továbbtanulni. Közgazdaságra gondoltam, vagy nyelvekkel kapcsolatos szakra, még megfontolom. Próba szerencse alapon fogok felvételizni a nyáron, és ha majd úgy érzem, nem megy, nem szeretem, amit tanulok, majd átiratkozom valami másra.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2018. július 9., 15:58
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Hiaba, na! Innen is latszik , hogy aki tanul az konnyen veszi a megmerettetest. A tobbi meg sopankodik , keresi a bukas okat , termeszetesen , meg veletlenul sem onmagaban!

  • User
    Dátum: 2018. július 9., 15:21
    ÉRTÉKELÉS: -4

    Nem szeretném a kiváló érettségi eredményét kisebbíteni a mikós diáklánynak, de a fellebezés után kiderült, hogy egy mikeses tulszárnyalta, csupán a sors fintora, hogy nem őt dicsérjük munkájáért…