Felhívás!

Nemcsak büszkélkedtek, jótékonykodtak is

Nemcsak büszkélkedtek, jótékonykodtak is Kovászna megye

Szombaton az erdővidéki vadászok és horgászok Barót önkormányzatával partnerségben, első alkalommal találkozót szerveztek Erdővidék központjában, Baróton.

A találkozó, a jó hangulatot árasztó vásári jellege mellett, szakmai színvonalával is kitűnt, a rendezvénysátorban ugyanis horgász- és vadásztrófea-kiállítást, vadászkönyv-bemutatót, színvonalas szakmai előadásokat láthatott és hallhatott a közönség. A rendezvényen jótékonysági főzőverseny is zajlott: az eladott porciókból begyűlt pénzt a város egy, a sporttelepen építendő játszótérre fogja felhasználni.

A vadászkutya-bemutató a találkozó egyik érdekessége volt

 Az első alkalommal és minden bizonnyal hagyományteremtő szándékkal megszervezett esemény egyik leglátogatottabb pontja az a sátor volt, amelyikben a vadász- és halásztrófea-kiállítás helyet kapott. A kiállítást sokan megtekintették, csak kár, hogy nem lehetett tudni, hogy a trófeák honnan és kiktől származnak. A sátorban olyan régi vadászokkal is beszélgetni lehetett, mint Rancz Pista bácsi, aki egykor Nicolae Ceaușescu diktátort vadásztatta, vagy a Baróton született, már fél évszázadnyi vadászidényt maga mögött tudó  dr. Deák István, aki A szárnyasvad vadászata és védelme című könyvét is bemutatta a helyszínen, amelyben 190 vadfaj leírása található meg illusztrációkkal, DVD-lemezzel is kiegészítve.

Dr. Fodor József Tamás vadbiológus és Demeter László biológus előadásai már inkább kizárólag a vadászszakma képviselőinek szóltak, előbbi a minőségi apróvad-gazdálkodást, utóbbi pedig Székelyföld fajgazdag gyepterületeinek jellegzetességeit mutatta be.

Dr. Fodor József Tamás vadbiológus előadás közben

Weithaler Walter baróti halbiológus már általánosabb, szélesebb érdeklődést kiváltó témákat vázolt, mint például Erdővidék bányatavainak, holtágainak kihasználtságát. Előadásában úgy vélte, hogy ezekben a tavakban hatalmas turisztikai potenciál (is) rejlik, a gond csak az, hogy általában nem tudni, kinek a tulajdonába tartoznak ezek a tavak, így gondjukat sem viseli senki. A jelenlevő horgászok úgy vélték, nem mások kellene megmondják máshonnan, hogy az erdővidéki horgászok mit, hogyan csináljanak. „Engedjék meg, hogy mi gazdálkodjunk vizeinkkel”– hangoztatták. Másrészt szó esett a nemrég árvízvédelmi szabályozáson átesett Barót patakáról is, melyet a vélemények szerint „megöltek”. „Az árvízvédelem rendjén van, de mi lesz a halvédelemmel?”– kérdezték, és kifejezték aggodalmukat, hogy Barót patakához hasonló sorsra jut a Kormos pataka is, ahol most még lehet horgászni, de ennek is készülnek a szabályozására. Némelyek követelték, hogy szakemberek bevonásával méressék fel az erdővidéki halállomány, ugyanakkor, mint mondták, arra is szükség lenne, hogy fiatal szakembereket neveljenek ki a térségben, akik a helyi halgazdálkodással foglalkoznának. Az előadó erre elmondta, hogy jelenleg is képeznek ugyan halászati mérnököket az egyetemeken, de tudomása szerint egy végzős sem dolgozik a szakmában.

A főzőverseny jó hangulatáról zenészek is gondoskodtak

Mindezek után a központi színpadon dr. Kelemen Attila állatorvos, nemzetközi kutyabíró helyi gazdák által felvezetett vadászkutyákat bírált és mutatott be, de előtte még rövid vadásztörténelmet is tartott. Elmondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában a vadászoknak általában három tárgyat adtak leltárba: egy vegyes (golyós és sörétes) csövű puskát, egy 6×30-as német távcsövet, aztán pedig harmadik tárgyként, a nagyvadas területen kapott az illető vadász egy – általában hannoveri – vérebet, apróvadas területen pedig kapott egy vizslát. „Abban az időben – azért, hogy a lelőtt vadat megtalálják – a vadászegyesületeknek kötelező volt a vizslák használata az apróvadas területen, a nagyvadas területen a lövés utáni munkát pedig a hannoveri, illetve a bajorhegyi vérebek végezték el” – mondta. „Nem volt véletlen a kutyák kötelező használata, hiszen nem volt annyi a vad, mint mostanság, nem lehetett őket agyba-főbe lőni. Manapság, ha egy vad elvesztődik, lövünk helyette egy másikat” – állapította meg. Megjegyezte azonban, hogy a vadászkutyák rendszeres használata ma is fontos lenne, Németországban például, a barótihoz hasonló vadásztalálkozón a vadászok mellett mindig ott vannak kutyáik is, ám mindenképpen megdicsérte a helyi szervezőket, hogy a rendezvényen helyett kaptak a vadászkutyák, hiszen, mint hangsúlyozta, a jövő vadászainak a jó eredetű és jól kiképzett vadászkutyákra tájainkon is egyre inkább szükségük lesz.

Weithaler Walter előadása az erdővidéki horgászat gondjaira is rávilágított

A színpadra ezután sorban különböző fajtájú vadászkutyák vonultak fel, láthattunk többek között airdale terriert, német vadászterriert (jagd terriert), tacskókat, de hannoveri vérebeket is, melyekről dr. Kelemen azt mondta, hogy azok a világ legfinomabb lelkű kutyái.

Dr. Deák István A szárnyasvad vadászata és védelme című könyvét mutatta be

A szemerkélni kezdő eső ellenére a vadászkutyák felvezetését sokan kísérték figyelemmel, miközben a központi parkolóban a főzőversenyen résztvevő csapatok üstjeiben is elkészültek az eledelek. Így, aki távolabbról jött, a helyszínen ebédelhetett és maradhatott még nézelődni, vásárolni, meghallgatni a  nap további programjait, koncertjeit is.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások