Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Mikor válasszunk és milyen sportot?

Mikor válasszunk és milyen sportot? Kovászna megye

Péntek és vasárnap között szervezték meg a megyeszékhelyen a 12. Sportnapokat, ami során számos sportrendezvényre és sportolással kapcsolatos, de formabontó előadásra és bemutatóra került sor. Ilyen szakmák nincsenek is – mondta az egyik résztvevő a szakállas székely vicc („ilyen állat nincs es”) mintájára, de azért helyet foglalt mindjárt az első sorban. A Sepsi Aréna konferenciatermében ugyanis, a sportnapok részeként két fiatal hölgy tartott előadást, egyik sportantropometriával, a másik sportpszichológiával foglalkozik. Ilyen szakmák pedig vannak, csak nem nálunk…
Kiderülhet például az, hogy milyen magas lesz a gyerek, vagy melyek azok a sportágak, amelyekben sikeres lehet. Jobb helyeken, s itt nem mondjuk az Egyesült Államokra kell feltétlen gondolni, elég Magyarország is, több évtizedes múltja van ennek a felmérésnek. Ha összevetjük a magyar olimpiai eredményeket a románnal, akkor elmondhatjuk: az eredmény látszik is.
A sportantropometria ugyanis azzal foglalkozik, hogy megméri a gyerek 24 különböző testi adatát: magasság, testsúly, bőrredők stb. A mérés alsóruházatban történik, a gyereknek semmilyen fájdalmat nem okoznak. Az eredményeket elküldik a Semmelweis egyetem terhelésélettani laboratóriumának, ahol összevetik, hogy a mért adatok melyik sport élsportolóinak átlagához hasonlítanak a legjobban. Az adatbázisban ugyanis harminc évre visszamenőleg meg van az összes sportoló, köztük kiemelten az olimpiai és világbajnokok adatai, abban az életkorban (is), amelyben a gyereket itt mérik, ugyanis ott a méréseket minden aktív sportolónál, minden esztendőben elvégzik.
Antropometriai mérést hét éves kortól kezdődően érdemes végezni, ugyanis az ilyen korú gyerekekre van releváns mennyiségű statisztikai adat. A szülő egy tízoldalas elemzést kap a gyerek testi állapotáról, a várható felnőttkori testmagasságáról, a testalkatáról, testösszetételéről, a hízásra való hajlamáról, optimális testtömegéről, erősíthetőségéről stb. Ugyanakkor ajánlatot kap arra nézve is, hogy az ő testalkatához hasonló gyerekek milyen sportágban értek el kiemelkedően jó eredményeket.
– Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül azt a sportágat kell űznie, mindössze egy útbaigazítást ad. Ha ugyanis egy gyerek végleges felnőttkori magassága nem haladja meg az 170 centimétert, attól még kiváló kosárlabdázó, vagy úszó lehet, de igen valószínűtlen, hogy az olimpiára utazó válogatott tagja lesz majd – mondta el Major Beáta Zita sportantropometriai tanácsadó.
A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvostudományi Egyetem (MOGYE) gyógytornász szakán oklevelet szerzett fiatal szakember a Fradi labdarúgó csapat utánpótlás nevelésének esetét hozta fel példának, ahol nemrég kimérték a rendkívül tehetségesnek tartott tíz kiválogatott kapuspalántát és kiderült, hogy közülük nyolc nem éri el a 180 centiméteres felnőttkori magasságot, ami azért még a nem túl magas színvonalú magyar futballbajnokságban is minimumnak számít a hálóőrök között.
– Serdülőkorban és az előtt, nagyon fontos megállapítani a valós biológiai életkort, mert lehet, hogy egy fejlettebb gyerek, nagyon jó eredményeket ér el kissé „lemaradt” társaihoz képest, ám azok egy-két éven belül „utol fogják érni”, és nem kizárt, hogy mostani hátrányuk ellenére sokkal eredményesebb sportolók lesznek, mint „előrehaladottabb” társuk – magyarázta a szakember.
Fontos a csontozat felmérése is, hisz nagyon vékony csontokra is „rá lehet erőltetni” nagy mennyiségű izmot, ám ilyen esetben, főleg versenyszinten űzött sportnál, sokkal nagyobb a sérülésveszély.
Másik közismert példa a Kozák Danutáé, aki állítólag nem tudta, hogy néz ki egy kajak, amikor tizenéves korában egy ilyen felmérés után azt ajánlották, hogy azzal kellene próbálkoznia, mert „abban jó eséllyel sikeres lehet”. Ez a tipp igazán bejött: ötszörös olimpiai, tizennégyszeres világ- és tizenhatszoros Európa-bajnoki címénél tovább nem soroljuk sikereit, mert kitöltené a fél lapot.
Nem kizárt, hogy legalább részben ennek a módszernek a következetes alkalmazásával magyarázható az is, hogy a nem egészen tízmilliós Magyarország az elmúlt harminc esztendőben 151 olimpiai érmet nyert (köztük 64 aranyat), míg a húszmilliós Románia 129-et (41 aranyat).
– Természetesen ezt a felmérést nem feltétlen azért érdemes elvégezni, hogy a gyerekből okvetlenül olimpiai bajnokot faragjunk. Nem baj az, a a valaki kedvtelésből, szórakozásból jár sportolni, és nincsenek különösebb ambíciói világszintű bajnokká válni. Ebben az esetben is szerencsés azonban az, hogy olyan sportágat űzzön, amiben jó eséllyel sikere lesz, mert akkor örömét leli benne, szívesen csinálja, és valószínű nem hagyja abba – érvel a szakember.
További részletek, illetve a Major Beáta Zita elérhetősége a www.gyogytornasz.ro honlapon.
Örömét kell lelje a gyerek a sportban
Ehhez a témához tulajdonképpen kapcsolódott Karikás Emőke előadása. A romániai szakmák jegyzékében (CAEN-kód) szintén fölöslegesen keressük a sportpszichológus besorolást. Az általános pszichológiát végzett, egykori válogatott röplabdás fiatal lány azonban nem akart eltávolodni a sporttól, és azt mondta: majd ő kitapossa az utat. Ehhez egy plusz lökést adott saját esete, hisz úgy véli, ha valaki hozzáértő ember lett volna mellette, nem hagyja abba ilyen korán az aktív sportolást.
– Utólag azt gondolom, hogy minthogy több csapatban is játszottam, egyszerűen túledzett voltam, és ha ezt valaki, akkor nekem el tudja magyarázni, talán még most is sportolhatnék, hisz tulajdonképpen nem is voltam gyenge röplabdás – mondja a most „csak” játékvezetőként saját sportjánál maradt szakember, aki egyébként a csíkszeredai HSC hoki csapatánál nyert elhelyezést.
Karikás Emőke szerint a sportot minél hamarabb, de három éves kortól mindenképpen el lehet kezdeni.
– A nagyon kicsiknél a legfontosabb az, hogy örömét lelje benne a gyerek, szívesen menjen, egyféle játéknak fogja fel, nem kell semmiféle eredményt erőltetni. Inkább az egyéni sportok a megfelelőek, kiemelten az úszás, futás, biciklizés, ami megalapozza a gyerek mozgáskultúráját. Jó a gyerekkel beszélgetni a sportról, elmenni együtt meccsre, vagy együtt megnézni a tévében valamilyen versenyt – ajánlja a szakember.
6–12 éves korban már kialakulnak a sportág specifikus mozgásai, de a csapatsport még mindig nehezen megy, hisz a gyereknek még fejlődésben van a periférikus látása, és a hallása sincs teljesen kialakulva. Itt is fontos, hogy a szülő kövesse a gyereket, beszéljenek a sportról, és a felé terelje a gyerek figyelmét, hogy mindig önmagához viszonyítsa az eredményeit. Azért ne másokhoz, hisz ilyenkor jelentős különbségek lehetnek a fejlettségben egy korosztályon belül. Nem árt, ha van valamilyen rituálé (mindig menjünk el meccs után fagyizni, ha győztek, ha nem, de ne mondjunk „ítéletet” – a teljesítmény kiértékelése az edző dolga), és az sem, ha van sportmentes nap, hogy „a gyereknek legyen ideje gyereknek lenni”. Ilyenkor már általában „elkötelezik magukat egy sport mellett”, s ez meglátszik a magatartásukon: büszkék, hogy ők sportolók, ügyelnek, hogy miként néznek ki, általában jobban is tanulnak.
12–18 éves korban, amikor amúgy is keresik az identitásukat, a sportidentitásuk is kialakul.
– Vigyázni kell arra, hogy a gyerek ne „keverje össze” a két típusú identitást. Azért, mert ő vereséget szenvedett a pályán, még nem lett rossz ember! Tartsuk tiszteletben, ha azt akarja, hogy ne menjünk el a meccseire, versenyeire. Ha elmegyünk, ne a cserepad mögé üljünk, hanem a lelátóra, mert ott a helyünk. Tudatosítsuk, hogy nem lehet mindig nyerni, a sportban, amiként az életben is, „benne van” a kudarc is. Tartsunk nyitva egy „menekülési útvonalat”, ha mindenképpen abba akarja hagyni a sportot, vagy sportágat akar váltani, nem omlik össze a világ, van tovább is előre. Legyünk tekintettel, hogy ez az ő élete! Ne azért akarjunk élsportolót faragni a gyerekből, mert esetleg nekünk nem sikerült azzá válnunk, és fordítva: ne erőltessük a gyereket, csak azért, mert esetleg mi magunk sikeres sportolók voltunk – sorolja tippjeit a pszichológus.
A legfontosabb az, hogy a gyerek örömét lelje a sportban és hiányozzon neki, ha nem mozog, mert akkor biztosra vehető, hogy egy sportos, egészséges felnőtt válik belőle – vonta le a következtetést Karikás Emőke.
(A Sportnapok további részleteiről a tizedik oldalon olvashatnak.)

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük