Felhívás!

Magyarörmény életek Erdélyben

Magyarörmény életek Erdélyben Kovászna megye

Élő Örökség – magyarörmények Erdélyben címmel dr. Puskás Attila, az Erdélyi Magyarörmények Szövetségének elnöke tartott vetített képes előadást kedden este Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár Termében, aki rögtön az elején leszögezte: az, hogy valaki örmény-e, identitás kérdése. „Miután kiderült, hogy bennem örmény, sváb, székely és magyar vér van, azóta becsületes erdélyi embernek érzem magam” – fogalmazott.

„Keletről érkeztünk mi, magyarok is, s hogy Örményországhoz közünk lehetett, bizonyítja az a 908–1021 között épült kolostor, amelyeknek kőfalain olyan reliefek vannak, amelyek között az egyik legrégebbi Szent György-ábrázolás látható, azzal a jellegzetes sárkánnyal, valamint ugyanazok a lovas­íjász ábrázolások is megtalálhatóak falain, mint amelyeket a különféle, ismert magyar krónikákban láthatunk. Ez azt jelenti, hogy honfoglaló őseink ezeket a területeket ismerték, jártak ott, illetve őket is ismerték az ott lakók” – ismertette az előadó.
A legnagyobb erdélyi örmény beáramlás 1672 elején történt I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem engedélyével. A hátrányos helyzetű örményeknek egyetlen megoldásuk maradt, beilleszkedni a magyar kultúrába úgy, hogy megőrizzék a saját identitásukat is. Elfogadták, hogy saját vallásukról örmény katolikus vallásra térjenek és hozzáfogtak a magyar nyelv és kultúra megismeréséhez. Erdélybe, illetve Romániába való betelepedésük egyik nagy mozgatórugója még az első világháborúban a törökök által alkalmazott népirtás volt, melynek becslések szerint 1,5 millió örmény esett áldozatul. Az akkor elmenekült és elmenekített személyek közül sokan Románia felé vették az irányt, de olyan is akadt, akit saját szülei adtak el rabszolgának a további megélhetés végett törököknek és románoknak egyaránt.
Napjainkban kevés számban élnek örmények Erdélyben, az ezt kimutató statisztika sem mérvadó, mivel közülük is ritka, aki annak vallja magát, vagy egyáltalán tud származásáról, korai felmenőiről. A származásukat felvállalók azonban szoros közösséget alkotnak, különböző szervezeteket hoztak létre a könnyebb információcsere érdekében, fórumokat, előadásokat tartanak, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, jobban megismerjék egymást, valamint jobban megismertessék másokkal is múltjukat, történelmüket. Ezt hivatott bemutatni A szépvízi örmények című könyv is, melyet dr. Puskás Attila ajánlott a közönségnek. A kötet az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége kiadásában 2016-ban jelent meg, és a magyarörmény közösségeket bemutató sorozat második könyve. A szépvízi örmény katolikus templom felújítása után ki­adott kötet betekintést nyújt a szépvízi örmény közösség történetébe és mai életébe.
Az esten Kalamár György színművész (Székelyudvarhely) Hunyady Sándor A jókedvű örmény temetése című novelláját olvasta fel, végezetül Szász Ávéd Rózsa, a Marosvásárhelyi Magyar–Örmény Egyesület titkára a Magyarörmény élő örökség című folyóiratot ismertette a hallgatósággal. Az erdélyi magyar örmény közösség által kiadott – és nem csak e közösséghez szóló – hírlap, a tervek szerint negyedévente jelenik meg.
Az est során bemutatott kötet és a folyóirat kijelölt feladata, hogy a magyarok és az örmények évszázadok alatt összefonódott erdélyi kultúráját őrizze és to­vább­örökítse.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.