„Lendületbe hoz a húsvét!”

Bár hozza Murphy törvényének igazságát, mely szerint Szentkirályból jövet az autó is hétvégére és ünnepre romlik el (kicsit átírtuk…), István Ildikó népdalénekes a tőle megszokott színes lendülettel érkezik a beszélgetésünkre. A tavasz napsugara a ruháján, mit számít, hogy felhős az ég. A húsvéti készülődésről faggattuk, mert úgy sejtjük, tud adni.

– Nem csinálunk nagy felhajtást, csak egy kicsivel alaposabb takarítást, mint máskor. A textíliákat felfrissítjük, illatosítjuk, a ház körül rendet rakunk, ebben az egész család részt vesz. Akármilyen húzós a program, találunk időt arra, hogy együtt végezzük el a munka nagyját. Az utóbbi tíz évben ugyanis egyre tudatosabban arra törekszünk, hogy az ünnepek rólunk is szóljanak, a családról, az odafigyelésről, a mi történéseinknek is legyen helye benne. És örvendek, hogy látjuk a gyerekeinken, ők is egyre tudatosabban, több felelősséggel képviselik ezt az elvet – feleli faggatózásomra Ildikó.

A húsvéti reggeli hagyományosan a bárány mája, majd az úrvacsora-vétel és a szintén bárányhúsos ebéd után a tojásfestés a délutáni program, Ildikó kedvence a lapis, azaz a nyomott levélmintás piros és zöld tojás. Nagy(ocska) leány is van a háznál, Dorka, akinek illik is részt vennie a készülődésben – szívesen is teszi – lévén, hogy a locsolók zöme az ő korosztályából kerül ki. Arra különösen ügyelnek, hogy csinos, takaros legyen a ház eleje, vagyis a virágok nyíljanak ekkorra, vagy átültetve zöldjükkel vidítsák az érkezőket és persze a háziakat is. A faluban még szokás az öntözés, nagy a forgalom ilyenkor a szentkirályi portán, ahol tehát átvitt értelemben és képletesen is nyílik az ibolya, nárcisz, jácint és tulipán.

Ildikó programja még ilyenkor is sűrű, férjével, Mihály Pál zenésszel még a nagyhét is a gyermekcsoportok néptáncóráiról szól. Mindemellett a Művészeti és Népiskolában is megtartja a népdalórákat, de a húsvéti hangulat már ezeket az alkalmakat is átszőtte.

– Megbeszéljük a locsolkodás vallási és világi részét, jelentését az eredeti pogány szokásban, majd a vallásos, szublimált változatát, hogy lemossa a rosszat és megtermékenyíti a leányokat, de a szenteltvíz már meg is erősíti őket. Hogy mit kell vagy érdemes átmenteni ezekből a hagyományokból, s persze a népdalok egyházi vonatkozásait is.

Dorka már maga is énekelget, bátyja, Zsolt pedig hegedűszakos egyetemista, aki lelkiismeretesen gyakorol, így a virág mellett a zene is húsvét kísérője.

– Készülök, lendülök, ahogy jön az ünnep, de utána különösen erős bennem az érzés, hogy itt a tavasz, új kezdet előtt állok, frissen – fogalmazza meg szavakkal is Ildikó, amit egész lényével üzen.

Egy locsolóverssel engedett utamra, a kisebb-nagyobb legénykéknek ajándékul: Ma öntöző húsvét, nékem is úgy tetszik,/Mint látom az utcákon, egymást öntözik./Elindultam én is, ifjú létemre,/hogy harmatot öntsek egy virágszál fejére.