Kutyás kalandok

Kutyás kalandok Kovászna megye

Nyakig vagyunk a forró nyárban, néha beleesik, gombászni mennénk, kirándulni is a hűvösbe, de egyre több környékről riasztanak, hogy megfontolandó az erdőben kószálni – a kutyák miatt. A legcifrább híradás? A természetjáró mesélte lapunknak, hogy medve elől még nem menekült fára, de kutyafalka kergette már fel.

 

 

Az erdők folyamatos, esztelen irtása és a csökkent kilövési kvóta miatt növekvő medvepopuláció, illetve az ellenük való védekezésként tartott juhászkutya-falkák harcában van egy vesztes kategória, akikről nem esik elég szó: a természetszerető, erdőjáró emberek. Egész Háromszékre jellemző, hogy az ismert, bejáratott mezei, erdei ösvények veszélyessé, járhatatlanná váltak, hiszen mindent ellepnek a juhnyájak, és az őket kísérő kutyák általában vadak, támadnak, hiszen ez a dolguk, erre nevelték őket.

 

„Abból nagy baj lenne”

 

Bálványosfürdőn sincs ez másképp: még a felfestett turistaútvonalak mentén is veszélyes elindulni, hiszen a Bálványosvár alatti réteken, mezőkön egymást érik az esztenák. Nemhogy gombászni veszélyes elindulni, egy vendégül látott csapatot sem vezethetünk már fel nyugodt szívvel, saját felelősségre a nevezetes várromhoz.

Az egyik juhász mondta: ő annyit tehet, hogy nappal megköti a kutyákat, és csak egyet visz magával a legeltetésre, ám a kérdésre: mi történne, ha mégis turisták, gombászok keverednének az esztena közelébe, úgy vélte: „abból biza nagy baj lenne”. Félő, hogy ez a „nagy baj” előbb-utóbb, valahol a megyében bekövetkezik, és megmarnak valakit az ebek. Kérdés, hogy ki lesz ebben a helyzetben felelősségre vonható?

 

A szalonnadaraboktól az ecetes vízig

 

A pásztorkutyák miatt mondhatni Erdővidéken sem veszélytelen egyedül, esetleg kettesben–hármasban kirándulni. Nyilván, amióta a világ-világ, pásztorkutyával mindig is találkozott a bakancsos turista, a baj csak az, hogy nem ennyivel, mint manapság.

Egy régi, de jól bevált módszer a kutyák átverésére az, ha kisebb szalonnadarabokat tartunk kéznél, mikor közel jönnek, ezeket odadobjuk nekik, aztán míg falatoznak, továbbhaladunk. Természetesen akkor, ha a juhász nincs a közelben, hogy rendre utasítsa őket.

Nemrég, a Nagybaconban tartott megyei tanácsülésen is szóba kerültek a kirándulók és a pásztorkutyák közötti konfliktushelyzetek megoldásának lehetőségei. Egyik tanácsos az Uzonkafürdő környéki helyzetre panaszkodott, ahol, mint mondta, bot, gázspray nélkül nem lehet erdőre, mezőre elindulni, mert ellenkező esetben jó esélyünk van rá, hogy az elszaporodott pásztorkutyák miatt nadrág nélkül maradjunk.

A „Járjuk be Erdővidéket!” honismereti túrasorozat szervezőjét, Demeter Zoltánt is kérdeztük a túrázók ilyen téren szerzett tapasztalatairól. Elmondta, lévén, hogy általában nagyobb csoportban mennek kirándulni, a kutyák nem olyan merészek, úgyhogy eddig nem volt még különösebb bajuk velük. Nyilván, leginkább a nyílt terepen, legelőkön kell tartani a kutyáktól, mint amilyen Erdővidéken a dél-hargitai Mitács-puszta, vagy a Vargyas-szoros melletti Gódra-fennsík, ahol jó eséllyel találkozhatunk velük, de a nyílt terepnek előnye is van: messziről észre lehet venni az esztenát, a legelésző nyájat, s a tapasztalt turista azt is tudja, hogy ilyenkor jobb egy kis kerülőt tenni, és ha lehet, észrevétlenül tovább haladni, mintsem a sorsban bízni, hogy hátha mégis épp bőrrel megússzuk a kutyákkal való találkozást.

Egy valószínűleg csak kevesek által ismert „kutyariasztó” módszerről is hallottunk (de mi még nem próbáltuk): állítólag, ha ecetes vízzel szembespricceljük őket, továbbállnak. (Ez a tanács kísértetiesen emlékeztet arra, hogy a nyúl farka alá sót kell tenni, de ki lehet próbálni – szerk.)

 

Ne álljunk szembe a falkával!

 

Egy kutyafalka támadását nem szabad félvállról venni – állítja Forró Béla, a Székely Kutya Klub elnöke. Az állatvédő szakember szerint a falkában támadó kutyák, legyenek ezek juhász-, vagy épp kóbor kutyák, olyan vadászösztönnel rendelkeznek, és annyira össze vannak szokva, hogy a találkozás akár végzetes is lehet az emberre nézve.

– Sokan mondják, hogy a különböző ultrahangos riasztók jól jönnek az ilyen esetek során, azonban tapasztalatból állítom, a kutyák nagyon kevés százaléka érzékeny ezekre a riasztókra, és könnyedén kellemetlen meglepetés érheti a személyt – hívta fel a figyelmet Forró.

Annak kapcsán, ha erdőben szaladnánk össze a juhászkutyákkal, Forró kiemelte: létezik egy legeltetési törvény, ami szerint 150 juh mellé, sík terepen 1, dombos vidéken 2 és hegyen 3 kutya engedélyezett, azonban a legtöbb juhász ezt nem tartja be, a megengedettnél több, vagy kolonc nélkül kóborló juhászkutyákat az érintett vadászegyesületek kötelesek kilőni.

– Viszont, ha a juhászkutyák emberre támadnak az erdőbe, akkor elsősorban az a személy vonható felelősségre, aki az erdőbe ment, ugyanis magánszemélyeknek a nem piknikzónákban nincs, amit keresniük – részletezte Forró.

 

A jogász megmondja, merre forduljunk

Egy nevét nem vállaló, elismert jogász kérdésünkre kifejtette: ha a kutya közterületen támad az illetőre, akkor elsősorban a gondatlan gazdi vonható felelősségre. Abban az esetben, ha nincs gazdája a közterületen támadó kutyának, akkor a polgármesteri hivatal okolható a támadásért, mivel az ő kötelességük az adott településen a kóborkutya-probléma megoldása. Itt szerencsések azok a helységek, ahol szerződést kötöttek az állatvédő egyesületekkel az ebek befogására, mert ez esetben már nem a polgármesteri hivatalt terhelik a mulasztásért, hanem az állatvédőket. Azonban sok olyan önkormányzat van, akik semmilyen szerződést nem kötöttek a kóbor ebek befogására, így tragédia esetén az önkormányzat és a polgármester az, akik felelősségre vonhatóak.

 

Juhász vagy kóbor? Nem egykutya

 

A Szentgyörgy környéki erdőkben éppúgy, mint a mezőkön áthaladó turistautak mentén állandó a kutyás fenyegetettség – ez derült ki számunkra, mikor az EKE néhány megrögzött túrázójával és erdészekkel is szóba álltunk, annak apropóján is, hogy az egyesület országos vándortábora alkalmából (július 25–30. között a Rétyi Nyírben) több mint ezer ember mozgott a megye turistaútjain. Gáspár László elmondása szerint Szentgyörgy közelében, a Marinka-pusztán, a napelempark környékén, valamint a Benedekmező felett fokozott a kutyatámadás veszélye, de legutóbbi túráján a Lakóca-tetőre az Ölyves vadászház környéki esztena kutyái rohantak neki.

– Mikor csoporttal megyünk, nincs gond, a több ember bátorítja egymást, de egyedül problémásabb – állítja. Bevált módszere, hogy a maga után húzott, 3–5 méter hosszú lombos ággal tartja távol magától a kutyákat, mert azok mindig hátulról támadnak és a mozgó ág ingerli őket, elvonja a figyelmüket. Csog Réka szintén tapasztalt túrázó, de mindig csoportosan és többféle védekező eszközzel felszerelve indulnak útnak: borsspray vagy ultrahangos riasztó, annak elektromos, csattogó-riasztó változata mindig van a társaságnál.

A Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke, Csákány László elkülöníti a csobán- és a kóbor kutyás problémát, bár az erdőben mindkettővel találkozhatunk, vázolta a tényeket az erdész. Az utóbbi hetekben egy medve gyakorlatilag végigjárta az előpataki és sugásfürdői utak mentén levő esztenákat, így érthető, ha a pásztorok több kutyát tartanak. A kirándulók sem mindig tartják be a jelzett útvonalat. A helyzet rendezésére szolgáló törvény létezik, csak alkalmazni kellene: hiszen éppúgy szabályozni kellene, mennyi állatot bír meg egy-egy vidék, ökoszisztéma, ellenőrizni, hogyan és mennyi kutyát tartanak az esztenákon, mint ahogy a kóbor kutyák befogása is valakinek a kötelezettsége. 15–20 elvadult kutyából álló falka akárhol felbukkanhatnak a városközeli erdőkben, a veszély reális, ilyen esetben nem használ a lombos ág, de az ultrahangos riasztó sem – véli Csákány.

Postoaca Andrei öt éve rendez Sugásfürdőn terepfutóversenyt, őt is megkérdeztük, mit tesz a versenyzők biztonsága érdekében, illetve mik az ő tapasztalatai. Ő ilyenkor a juhászok lelkére beszél, hogy kössék meg a nyáj őrzőit a megmérettetés idejére, hiszen bőven vannak rossz emlékei, főleg a Honvéd-kút fölötti esztena kutyáival. Ilyen helyzetben legjobb, ha az ember nyugodt és határozott marad, ezt szerinte oktatni is kellene: hogyan kell jelezni egy kutyának szóval és testbeszéddel, hogy az ember ura a helyzetnek. Szerinte a pásztorok kevesebb nyájőrzőt kellene tartsanak, de azokat tisztességesen, jól táplálva, hiszen tapasztalata szerint ezek az állatok ki vannak éheztetve, ráadásul a vadászatban, futásban gátló koloncokat sem hordják.

 

 

 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.