Felhívás!

Ki menti meg a bibarcfalvi borvizet?

Ki menti meg a bibarcfalvi borvizet? Kovászna megye

El sem gondolnánk, hogy az utóbbi húsz-harminc évben hány meg hány újságcikk szólt Bibarcfalváról, annak kárba vesző borvizeiről, a falu sorsáról, melyet baróti polgármesterek (Bibarcfalva közigazgatásilag Baróthoz tartozik – szerk.) egész sora és különféle más elöljárók is próbáltak jobb irányba terelni, eddig eredmény nélkül. Visszanézve ezeket az újságcikkeket, az ember hirtelenjében azt sem tudja, sírjon-e vagy nevessen a cikkekben leírt, minden fedezet nélküli, kicsinyes ígéreteken, melyek aztán rendre elvesztek a változó idők homályában avagy az emberi nemtörődömség és mulasztás sikamlós útvesztőin.

Molnár József bibarcfalvi nyugdíjassal, a helyi borvízüzem egykori részlegvezetőjével ezúttal ismét a bibarcfalvi borvíz dicső múltját és dicstelen jelenét firtattuk, választ keresve néhány kérdésre, ámbár szinte már startból tudjuk, azokat nem fogjuk megtalálni.

– Hova lett ez a dicső múlt? Kik tették tönkre a bibarcfalvi borvízüzemet, és miért? – kérdezi Jóska bácsi talán immár sokadjára, de akik választ adhatnának kérdéseire, azok már nincsenek Bibarcfalván.

 

Szabadságharcosok titkait is rejtegette

Nem is gondolnánk, hogy a bibarcfalvi borvíz története egészen a 19. század derekáig, a szabadságharc utáni, ugyancsak az osztrák uralom ellen irányuló, Várady–Makk-féle függetlenségi törekvésig vezethető vissza. Bibarcfalva ebben a törekvésben jelentős szerepet játszott. A fegyveres felkelés megszervezésére vállalkozó Makk József tüzérezredes Bukarestben rendezte be központját, míg az előkészítéssel ugyancsak megbízott Várady József szabadságharcos főhadnagy viszont Háromszéken tartózkodott. Utóbbi Sepsizoltánban ismerkedett meg a bibarcfalvi Borbáth László századossal, illetve Bartalis Ferenc kisbirtokossal, akik jelentős támaszai lettek a szervezkedésnek. Olyannyira, hogy a szervezkedés székelyföldi központja Bibarcfalva lett, Bartalis pedig vállalta a Várady és Makk közötti levelezés lebonyolítását, úgy, hogy két falustársával, Szabó Áronnal és Bogyor Sámuellel borvízkereskedőknek álcázva magukat, Bukarestet járták, a borvíz mellett szállítva a titkos leveleket is. Ez az első feljegyzett adat a bibarcfalvi borvízkereskedésről.

A szekerekkel való borvízkereskedelem 100 évig, 1949-ig tartott, az első forrás, amelyet használtak, a Borhegyi forrás volt, később a Baross-forrás vizét is értékesítették. Az előbbi a falu feletti Borhegy alatt, a másik a falu központjában volt.

 

A bibarcfalvit nem győzték dicsérni

A borhegyi forrásról a következőket írta az ismert dr. Hankó Vilmos vegyész:

„Az elemzés szerint nagyon értékes, alkalikus-földes, vasas savanyúvíz. A lithium tartalmánál fogva is keresett, és ez a körülmény nagy gyógyító hatást ígér a bibarcfalvi borvíznek. Szénsav tartalmánál és kellemes ízénél fogva, mint üdítő és élvezeti víz is elsőrendű.” A korabeli címkék a Baross-forrás vizét a következőképp méltatták: „A Baross-borvíz egy természetes, szénsavdús ásványvíz, mely összetételénél fogva gyomorbaj, vesebaj, májbaj, hólyagkezeléseknél, valamint rachitis és hurutos megbetegedéseknél ajánlható. Kellemes ízű, kiváló hűsítő ital, mely a bor színét nem változtatja meg.”

Ezen régi címkék mellett Jóska bácsi, aki szenvedélyes gyűjtője egyébként a bibarcfalvi borvízhez kötődő régiségeknek, egy 1893-ban keltezett felhívást is megmutat, mely a székely gyógyvizek pártolására ösztönözte az alföldi Magyarország népét.

„Ma már fölösleges a jó ivóvízben szűkölködő alföldi magyarnak mesterséges szódavizet vagy méregdrága külföldi ásványvizet innia, amikor a BAROSS élvezeti és gyógyvíz minőségben a külföldit jóval felülmúlja, ár tekintetében pedig a szódavizet is felülmúlja. A BAROSS-nál olcsóbb, jobb, és éppen ezért keresettebb ásványvíz nincs is az egész Alföldön” – olvashattuk a csaknem 130 évvel ezelőtt nyomtatott reklámon. A forrástulajdonos ekkor Göczey István volt.

 

Egy liter borvízért egy liter bor járt

Nagy Orsolya baróti diák azt írta egy 1999-ben megjelent cikkben, hogy dédnagyapja Ploiești-ig fuvarozta a borvizet, ahol minden literért cserébe egy liter bort kapott. Ezekből az adatokból mind-mind a bibarcfalvi borvíz értéke tűnik ki – mely értékre azért jobban kellett volna vigyáznunk. 1949-ben államosították a Baross-forrást – tudjuk meg ugyancsak Molnár Józseftől –, ettől a dátumtól kezdve immár a román állam kezében, beindult a nagyüzemi borvíztermelés. Előbb kettő, majd már három váltás is dolgozott a borvízüzemben, abban az első, Buziásról hozott gépsort 1964-ben szerelték fel a rahovai sörgyár szakemberei. Az 1971-ben felépült új üzembe Borszékről hoztak gépeket, ekkor összesen mintegy 150 ezer liter borvizet palackoztak egy nap alatt. A csúcs azonban a hetvenes évek végén következett be, amikor 1977-ben megkezdte a termelést az alsó üzem is, Bibarcfalva Barót felőli kijáratánál. Ekkor összesen csaknem félmillió liter, üvegekbe palackozott ásványvíz hagyta el naponta Bibarcfalvát.

Amikor Bibarcfalva látta el borvízzel a román tengerpartot

A bibarcfalvi borvíz – ahogy most áruljákJóska bácsi szerint, aki 1972-től részlegvezetőként dolgozott az üzemben, ennek a mennyiségnek fele, a jó előre megkötött szerződéseknek köszönhetően egyenesen Konstancára ment, s onnan tovább, a román tengerpart üdülőtelepeire, miközben a töltés, rakodás körülbelül ezer embert foglalkoztatott. E számok tükrében nyugodtan állítható, hogy Erdővidék szinten, a bánya után a borvíz kötötte le a legnagyobb számú munkaerőt, a bánya mellett a borvíz képezte a vidék legfőbb gazdasági hajtóerejét. „Akkor naponta 100-150 teherautó állott a kapuknál, arra várva, hogy megrakjuk borvízzel” – mondta Jóska bácsi, ezek után feltéve a már említett kérdést: „Kik és miért tették tönkre a bibarcfalvi borvízüzemeket?”

A kérdésre nyilván nekünk nem áll módunkban válaszolni, de egy biztos: 1990 után, akár a bányánál, itt is megindult a hanyatlás. Ám a különbség az, hogy szénre nem volt szüksége a gazdaságnak, de borvíznek a mai napig nagy a kereslete, mégis szinte ugyanarra a sorsra jutott az üzem, mint a bánya.

 

A borvízpiac magasra tör ­– de mi lesz a bibarcfalvi borvízzel?

Jean Valvis üzletember szerint Románia arculateleme a borvíz lehetne – ő az Aqua carpatica borvizet 14 országba exportálja, 75 millió euró értékben. Ennyi bevétellel Bibarcfalván még a járda is márványból lehetneOnline lapforrások szerint 2005-ben a bibarcfalvi borvíznek még komoly részesedése volt a romániai ásványvízpiacon, ahol a Dorna, a Borsec, az Izvorul Minunilor (Biharfüred) és a Perla Harghitei ásványvizek után az ötödik helyet foglalta el az eladás tekintetében. Gazdasági elemzők most az ásványvízpiac hatalmas növekedését vetítik előre, 30 milliárd eurós szaltót jósolva a következő években. Vajon mi kellene ahhoz, hogy vezetőink is észrevegyék ezt a potenciált, és a bibarcfalvi borvizet ismét felemeljék országos-, vagy akár világszinten is jegyzett és keresett termékek közé?

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. március 24., 7:05
    ÉRTÉKELÉS: 23

    Meglesz,pont úgy fog beütni,mint ez a vírus.Akkor kapkodhatjuk a fejünket,akár jelenleg…..A szervezetlenség,a gonoszság áldozata lett,ha csak a fürdő-kezelés pozitív hatásait nézzük,akkor is óriási veszteség…Erre a sorsra jutott Uzonka is…Kihagyott helyzetek,melyeket talán most se lenne késő behozni…..Boldog gyermekkorom színfoltja volt,mikor a Nagyik az erdő alatt felsétáltak két fészekaljnyi gyerekkel,fürödtünk hidegben,melegben….Felért akármilyen nagyvilági utazással!!!!

  • User
    Dátum: 2020. március 24., 11:03
    ÉRTÉKELÉS: 20

    A legnagyobb hiba az, hogy a bibarcfalvi borvíz jelenlegi tulajdonosainak, úgy látszik, nem érdeke a töltőde komoly üzemeltetése, mert egyéb tranzakciókkal vannak lefoglalva, a töltőde csak takaróul szolgál. Másképpen nem érthető az ilyen melléállás. Azonban mi úgy tudjuk, hogy a múlt század kilencvenes éveiben beindított erőszakos privatizáció, az alkalmazottak szövetségére nézve, sikertelensége lehetett volna sikeres is, ha lett volna egy kis politikai pártfogás például az RMDSZ részéről. Sajnos, nem volt semmiféle pártfogás, így került a töltőde is idegenek kezére, s amit a bibarcfalviak és más erdővidékiek izzadságával valósítottak meg, most idegenek bitorolják.
    Egyed Béla, Barót.

  • User
    Dátum: 2020. március 24., 12:18
    ÉRTÉKELÉS: 10

    Amire a globalizáltak ráteszik a kezüket abból por és hamú lesz…ott van az ország egyik legjobb minőséget gyártó cukorgyára a botfalusi…jó példa az is és még sok más…Nem csodálkoznék ha a borvízet is importálnák Romániába ezek után.