Jobb pizsamában online

Múlt szerdán, sok hónapi távoktatás után tértek vissza az iskolapadokba az V–VII., IX–XI. osztályok. Egyes diákok örülnek a társaságnak, a jobb tanulási feltételeknek, mások az anyuka ebédjét és a kamerák mögötti védettséget búsulják. Online kontra jelenléti oktatás vitában nincs egyértelmű győztes.

Nagyon jó, furcsa, érdekes – felelték a Váradi József-iskola ötödikesei arra kérdésre, milyen volt a visszatérés az iskolába, miután utoljára októberben ültek a padokban. – Ez a helyzet olyan, mint mikor a rendes suliból kerültünk be online-ba. Kedves, hogy a tanárokkal és az osztálytársakkal lehetünk, hiszen még amikor iskolába jártunk is, akkor is csak a fél osztály volt egyszerre jelen a hibrid oktatásban, és nem volt alkalmunk igazán megismerni egymást. Online-ban pedig nem igazán lehet barátkozni, még a kamera sincs mindig mindenkinek bekapcsolva. Nagyon izgultam, hogy mi lesz első nap, de nagyon vártam, hogy találkozzam az osztálytársakkal – mondta egyikük.

– Azt tapasztaltam, van a diákokban némi szorongás, mert aki otthon az elmúlt hónapokban kissé hátradőlt, nem jegyzetelt úgy, ahogy kellett volna, most érzi, hogy számot kell adnia a munkájáról. Aki eddig is lelkiismeretesen tanult, abban a viszontlátás öröme dominál. Másrészt viszont be nem állt a szájuk, rengeteg mesélnivalójuk volt egymásnak és nekem is – fogalmazott Incze Melinda magyartanár, a Váradi József Általános Iskola egyik VII. osztályának osztályfőnöke, akinek szintúgy vissza kellett szokni az ingergazdag iskolai környezetbe, furcsa volt a kréta fogása, a padok közötti séta, no meg az is, hogy nagyot nőttek egy félév alatt a gyerekek.

Meglepetésünkre a VII. osztály bő kétharmada az online oktatásra szavazott, mert „otthonról jobb volt tanulni, nem kellett 7-kor felkelni, bepakolni”, és már első nap két matekórával, románnal, magyarral kezdtek. Aki nem erre az álláspontra helyezkedett, az azon a véleményen volt, iskolában jobban lehet figyelni, tanulni, otthont túl sok a csábítás, mely eltérít, de esetenként megy a háttérben a porszívózás, vagy anyuka óra közepén kérdezi meg, mi legyen az ebéd. Egy falun lakó diák pedig az internetszolgáltatás hiányát szenvedte meg. – Az osztálytársammal általában hétvégén pótolgattuk a be nem írt leckéket, kedden pedig, ahogy kaptuk a hírt, hogy iskolába kell menni, nyolc órát töltöttünk ezzel – mondta Kertész Ákos diák, aki szerint csak a jövő tanévben kellett volna tiszta lappal iskolába indulni.

A nagyobbakat is gondok emésztik, a Székely Mikó kilencedikes diákja, Policsek Orsolya elmondta, eddig nem ismerték meg igazán egymást, és most nagyok a követelmények, mert a tanárok számon kérik az eddigi anyagot is, amit a virtuális térben a diákok nem tudtak alaposan elsajátítani, ugyanakkor az új leckét is. Ötödikes leánykák egy csoportja pedig bevallotta, „furcsa, hogy kell szocializálni”, és le tudnának mondani a nehéz iskolatáska cipeléséről, a koránkelésről. Egyébként pedig mire visszaszoknak az iskolába, vakáció lesz, nem sok értelmét látják, hogy hat héttel a tanév vége előtt iskolába küldték őket – mondták.