A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Ilyen volt Sepsiszentgyörgy (6.)

Ilyen volt Sepsiszentgyörgy (6.) Kovászna megye

A vasútállomásra vezető út két szélére, az Olton átívelő vashídig mintegy ötszáz méter hosszúságban már 1907-ben jegenyefa-csemetéket ültettek. Az Olt 1932 évi áradása, mely egészen a mai Puskás Tivadar utcáig elöntötte a várost, szükségessé tette a jegenyesor újratelepítését.

A vashíd elődje egy fahíd (a Nagyhíd) volt, melyet 1858-ban építettek. A költségek fedezésébe besegítettek az érdekelt községek, másik fele kincstári alapból származott. Innen az út az Eprestetőre, onnan Kézdivásárhely és Kovászna felé vitt. (A vasútvonal megépítéséig Kilyénből, Szotyorból, Uzonból a városba igyekvők főként a mai Dohány utcán át érkeztek a városba.) A 3. sz. képösszeállítás 1898-ban készített 2. képe ezt a fahidat örökítette meg. A felvétel Sepsiszentgyörgy szép panorámáját tárja elénk az Eprestetőről nézve.

A vashíd építését 1905-ben kezdték meg, és 1906 elején adták át a forgalomnak (lásd a 3. sz. képösszeállítás 3. és 4. sz. képét). A resicabányai gyár mintegy 40 méteres fesztávú termékének sikeres teherpróbáját 1906 januárjában végzik el (a gyártó cég száz év jótállást biztosított), a régi hidat pedig, mely az építés alatt állványként szolgált, lebontják. Érdekességként említjük meg, hogy a hasonló szerkezetű nagyajtai vashíd ugyanabban az időben készült, a százévi jótállás után a gyár utódja(?) vagy talán tulajdonosának örökösei emlékeztették a község tanácsát a garancia lejártára!

Fél évszázad elteltével megnövekedett a forgalom, a vashíd egyre szűkebbnek bizonyult. Feladatát 1976-ig látta el, amikor átadták a kor követelményeinek megfelelő új utat és hidat. A régi vashidat 1986-ban bontották le.

A hídon áthaladva – mint a térképvázlaton is látható – kettős kanyarú, töltésre épített, az egykori homokbánya gödrét megkerülő út vezetett az állomásra. A két majdnem derékszögű kanyar, s az út mindkét oldalán húzódó árok és gödör számos közlekedési baleset okozója volt.

1976–79 között az erőltetett iparosítással betelepítettek lakásigényeinek kielégítésére az Olt hídon túli városrészen építették fel az Állomás negyedet, lebontva az állomás felé vezető hídon túli házsorokat. Feltöltötték a dupla kanyar melletti gödröt (itt áll ma a román katona 1974-ben felavatott szobra), s az új hídtól egyenes utat építettek a vasútállomásig.

Az 1. számú összeállításon látható térképvázlaton szaggatott vonallal jelöltük az új útvonalakat, és feltüntettük a környék nevezetes létesítményeit. Itt jegyezzük meg, hogy a volt Téglás szállót 1930 körül építették, tervezője feltételezhetően Toroczkai Wiegand Ede. A méntelepről mint intézményről Sepsiszentgyörgyön 1860 óta van tudomásunk, és a 19.század utolsó negyedétől a Szent József katolikus templommal szemben levő három épület és mögöttük fekvő telek volt az otthona. Az erre a célra épített új otthonába, a későbbi kaszárnyaépületekbe 1908-ban költözött.

A 2. számú térképvázlaton a 3. és 4. montázson látható nyolc fénykép készítési helyét és a jegenyesor képét tüntettük fel. A nyilak az exponálás irányát jelzik. A behatóbban érdeklődő olvasót szeretnénk ezzel hozzásegíteni, hogy képzeletében kialakítsa a híd és a vasútállomás közötti városrész egykori képét.

József Álmos

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.