Félszívvel, félszájjal

Pénteken lezajlott az elsősorban végzősöknek szóló munkabörze, de ahogy az lenni szokott, mások is szerencsét próbálnak ilyenkor.

– Nem érdekeltek az emberek – mondták az alkalmazók, szinte mindenki dolgavégezetlenül ment haza, vagy legalábbis 1-2 ember felvételében reménykedhetett, az interjúra visszahívottak közül. Webdizájnert keresett a Havana best cég, de még csak megközelítőleg sem volt senki alkalmas, hegesztőket alkalmazna a Zambelli, akár 10-et is, asztalosokat és tervezőmérnököt is a Casarbor, nem talált, a tűzoltóság posztliceális iskolájába toborzott embereket, mert nagy a hiány ebben a szakmában is, az élelmesebb személyzetisek már a bejáratnál lekapcsolták az embereket.

A munkaerő-foglalkoztatási hivatal igazgatója szerint a börze mérsékelt sikerének az is oka, hogy a cégek nem tálalják elég szemléletesen, vonzón, dinamikusan az ajánlatukat, nem beszélgetnek el azzal, aki megáll az asztaluknál, hogy mire képes, milyen tapasztalattal rendelkezik, mégis mit képzel el egy munkafolyamatról, a jelentkezőket meg néha a tudatlanság, előítéletek akadályozzák.
Ellenpéldaként említette az igazgató annak a 65 éves nőnek az esetét, aki nyugdíjasként sem akart ölbe tett kézzel ülni, egy nagyvállalkozás helyben alkalmazta takarítóként.