Felhívás!

Fejet hajtunk minden hős katona előtt

Fejet hajtunk minden hős katona előtt Kovászna megye

Sepsiszentgyörgy után Kézdivásárhely főterén is megtekinthető az a magyar, román és angol nyelvű kiállítás, amely a Székely Nemzeti Múzeum és Kovászna Megye Tanácsának közreműködésével valósult meg, és a magyar királyi (brassói) 24-es honvéd gyalogezred első világháborús történetét mutatja be.

A pénteken megnyitott, november 25-ig megtekinthető, hiteles dokumentumokra épülő kiállítás segítségével az érdeklődők betekintést nyerhetnek a 24-es gyalogezred állományába, amelynek hadkiegészítési körzete Háromszékre és Barcaságra épült, így egyfajta nemzetiségi leképeződése is volt a korabeli Erdélynek. „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak!” – emelte ki köszöntőbeszédében Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, majd kifejtette: harcolni a hazáért mindig fontos feladat. „A székely és magyar ebben mindig az élen állt, képes volt bármikor az életét áldozni a hazáért. A mi feladatunk pedig az, hogy mindig megemlékezzünk róluk” – hangsúlyozta az elöljáró. A kiállítás Nagy József hadtörténész, Tóth-Bartos András, Magyarosi Sándor, Eugen Mirel, Musát Arnold, Éltes Barna, Hegyeli Attila és a pénteki kettős eseményt felkonferáló v. Nagy Zoltán szakmai hozzájárulásával állt össze.

A főtéri rendezvényt követően, az Incze László Céhtörténeti Múzeumban mutatták be a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent, Az ojtozi csata 1917–2017 című tanulmánykötetet. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőbeszédében Winston Churchill volt angol miniszterelnököt is idézte, aki szerint a siker nem végleges, a kudarc nem végzetes: a folytatáshoz való bátorság az, ami számít. „A frontokon zajló csatákról még a rendszerváltás után is úgy emlékeztek meg a történelemkönyvek, mint amelyeknek nem voltak hősei, csak áldozatai. Pedig egy háborúban elesett katonát pusztán áldozatnak nevezni jóvátehetetlen és méltatlan lefokozás. Mi, itt Székelyföldön – ahol ezer esztendeje védjük a magyar haza határait, és ezzel egyben az Európai civilizáció bástyáit – mindig hősként tekintünk azokra a katonákra, akik ellenséges ágyútűzben, sokszor derékig hóban, félig befagyott patak medrében, sártengerré vált úttalan utakon tíz és tíz kilométereket meneteltek, hogy az embert próbáló út végén megütközzenek az ellenség túlerejével. Hősként kell tekintenünk rájuk azért is, mert a büntetőhadjáratként indult háború a végére már valóságos honvédő háborúvá alakult át, amelyben a katonáinkra hárult a feladat, hogy megállítsák az ellenséget a hazájuk és egyben saját házuk küszöbén. Megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy az ország területének megvédése sem korábban, sem azon a nyáron aligha sikerült volna a székelyek nélkül” – nyomatékosított a megyevezető.

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja, Lukács Bence Ákos arra hívta fel a figyelmet, hogy aki nem ismeri a múltját, nem igazodik el a jelenben és nem tudja a jövőjét sem építeni. „Sokan akarják még a mai napig is elferdíteni, átírni a múlt, a magyar történelem és hadtörténelem eseményeit. Ez ellen nekünk kell megtenni a magunkét, mert, ha mi nem írjuk le az igazságot, pontosan a tényekhez ragaszkodva azt, hogy mi történt velünk, a szüleinkkel, nagyszüleinkkel, mások teszik meg ezt helyettünk, de abban nem lesz köszönet” – mondta a vezető konzul.

A könyvet annak szerkesztője, Nagy Szabolcs levéltáros, igazgatóhelyettes, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa ismertette, lebilincselő előadást tartott Gottfried Barna főlevéltáros, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár munkatársa. A rendezvényen közreműködött a szentivánlaborfalvi Szent István dalkör Kelemen Alpár karnagy vezetésével, akik az alkalomhoz illő korabeli katonadalokat adtak elő.

(Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája nyomán)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.