Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Egy pofon még nem a világ?

Egy pofon még nem a világ? Kovászna megye

Egy pofon még nem a világ? – ezzel a figyelemfelkeltő címmel készít névtelen felmérést online a Gyulafehérvári Caritas a gyermekbántalmazás társadalmi elfogadottságáról. A cél, hogy közös fellépéssel javuljon a gyermekek helyzete Erdélyben, és csökkentsék a bántalmazás bármilyen formájának elfogadottságát a családok és más társadalmi rétegek körében.

Bár minden gyermeket megillet az erőszakkal szembeni védelem, mégis naponta mintegy egymilliárd gyereket ér bántalmazás a világon. Romániában minden órában két gyerek válik bántalmazás, erőszak áldozatává, és jóllehet 2003 óta országunkban törvény szerint zéró tolerancia van a bántalmazás minden formájával szemben, ez mégis széles körben elfogadott a szóbeli bántástól kezdve az úgynevezett „nevelő célzatú” pofonig.

Hirdetés
Hirdetés

A World Vision Romania gyermekvédelmi szervezet korábbi felmérése szerint a romániai szülők 51 százaléka a „gyermek érdekében” alkalmaz testi fenyítést, mert úgy véli, a verés „csak hasznára válik” a gyermeknek. Ugyanakkor a megkérdezettek 90 százaléka csak akkor tekinti erőszaknak a testi fenyítést, ha az fizikai nyomokat hagy maga után, tehát a verbális bántalmazást, fegyelmezést, megszégyenítést nem tekintik erőszaknak.

A jelenleg elérhető kutatások eredményei aggasztóak – véli Kovács Andrea iskolapszichológus, aki szerint sajnos társadalmilag elfogadott a bántalmazás, amivel az a legnagyobb gond, hogy sokan nem is tartják annak, nem mérik fel, mit okoz a gyerekben.

– A jelenlegi többségi hozzáállás az, hogy mi is kaptunk, és mégis egészséges felnőttek lettünk, ami nagyon helytelen hozzáállás, hiszen ezzel a gondolkodással legitimizálják a gyerekek bántalmazását akár családi körben, akár az iskolában, akár a társai között. Egyébként megfigyelhető, hogy a volt kommunista országokban sokkal jellemzőbb a családon belüli erőszak vagy a gyermekbántalmazás elfogadottsága, bár itt a statisztika kevesebb esetről tud, de nem azért, mert kevesebb történik, hanem mert magasabb a jelenséggel szembeni tolerancia. Úgy látom, a szülőket is nevelni kell, tanítani, erre jó ez a felmérés is, hiszen szembesülhetnek a helyzettel, és ráébrednek arra, hogy az erőszak (legyen az testi vagy szóbeli) soha nem lehet megoldás – fogalmazott a pszichológus.

A Gyulafehérvári Caritas által kezdeményezett online és névtelenül végzett Mit nevezünk erőszaknak? Hol ér véget a fegyelmezés, és hol kezdődik a bántalmazás? Kihez fordulhatunk bántalmazás esetén? Egy pofon még nem a világ? című kutatás célja, hogy feltérképezze, mit gondol ma a társadalmunk a bántalmazásról, és milyen lehetőségei vannak a közösségi gyermekvédelem megvalósításának. A kutatásban Románián és Magyarországon kívül Albánia, Moldova és Szlovákia nonprofit szervezetei vesznek részt. A szakembereik az eredmények alapján olyan javaslatokat fogalmaznak meg a közösségek számára, amelyek növelhetik a gyerekek biztonságát, és segíteni tudnak a helyi közösségeknek a gyermekekkel szembeni bántalmazás megelőzésében, felismerésében és kezelésében – írták.

A kérdőív április 30-ig tölthető ki, 18 éven felüli felnőttek válaszait várják. A kérdőíves vizsgálat a tavasz folyamán egy, a gyermekek véleményét feltáró online felméréssel is kiegészül, a kutatások eredményeit később teszik közzé.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2021. március 29., 14:48
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Ez a tema az en szemszogembol nagyon szeles es lehet feszegetni, boncolgatni nagyon sokat. Az igazsag az hogy az emberek kultura szintje es tures hatarvonala kulonbozo. Szerintem nehez megtalalni az egyensulyt, es ha teljesen „vedoburaban neveljuk”, akkor majd az iskolaban vagy felnotkent nagyon meguthetik a bokajukat, amikor majd talakoznak egy „hagyomanyosan” nevelt szemelyel. Sajnos akkor azt ugy fogja erezni mintha szembefutott volna egy mozdonyal. Egyes gyerekek nagyon megkeseretik osztalytarsaik eletet, bantalmazak verbalisan es fizikailag is. A „vedoburaban” nevelt gyerek talan ossze is roppanhat lelkileg, mert nem volt ugymond „edzve”.

  • User
    Dátum: 2021. március 29., 14:51
    ÉRTÉKELÉS: 5

    A baj az, hogy a szulok nem ismerik a gyermekeiket. Van, amelyik gyermeknel mar csak a pofon segithetne, de meg sem kap, es vannak azok a gyermekek, neha ugyanazon csaladon belul, akiknek egy pillantas is eleg, eleg, ha szigorubban szolnak hozzajuk, maskepp ejtik ki a nevuket es tudjak, hogy helytelenul viselkedtek. Vannak gyerekek, akiknek okos magyarazatra van szukseguk, egyenrangu felkent kell kezelni oket es van, amelyik mar nagyon koran szinte felnottsorba van taszitva, a szulok elveszik a gyermekkorat, a sajat nehezsegeiket a gyermek vallara rakjak.