Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Diktátumra emlékeztünk

Diktátumra emlékeztünk Kovászna megye

Háromszék-szerte megemlékeztek június 4-én a magyarság életét alapjaiban megváltoztató trianoni békediktátumról. Művészek, politikusok, gyerekek és felnőttek elevenítették fel a fájdalmas történést, hangsúlyozva: ez a diktátum nem a békéről szólt.

A Sepsiszéki Székely Tanács hívó szavára ebben az esztendőben is százak gyűltek össze a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park sétányán. A harangzúgást követően a Magyar Püspöki Kar trianoni döntés nyomán születő imájának Bedő Zoltán adott hangot, majd a szervezők nevében Gazda Zoltán szólt az egybegyűltekhez. A történteket is felidéző beszédében arra figyelmeztetett, hogy nemzetünket és országunkat nem csak akkor és ott alázták meg, hanem azóta is belerúgnak, ha felemeli szavát az igazság védelmében, az utódállamokban pedig a létünkre törnek.

A MERT Egyesület elnöke, Nagy Gábor szintén felemlegette a mai napig tartó üldöztetésünket és a minket folyamatosan érő támadásokat, megmaradásunk biztosítékát pedig Gazdához hasonlóan a gyermekáldásban látta. „Magyar az, akinek fáj Trianon, a többi csak állampolgár” – idézte a klasszikus megállapítást Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, aki önpusztító siránkozás helyett, megtartó cselekvésre szólított fel.

„Trianon nem békeszerződés, hanem békediktátum” – szögezte le Pethő István, a Magyar Polgári Párt megyei alelnöke és tanácsosa, az emlékezés mellett, céljaink megfogalmazását és a nemzeti összefogás fontosságát emelvén ki felszólalásában. Az RMDSZ parlamenti képviselője, Benkő Erika Trianon traumájának a leghatásosabb enyhítési módját önbizalmunk fokozásában és sorsunk irányításának a kezünkbe vételében látta.

Bayer Zsolt magyarországi közíró ezúttal is a rá jellemző és tőle megszokott nyers nyíltsággal fordult a szép számú hallgatósághoz, mindvégig negatív gondolkodásmódunk megváltoztatásának szükségességét hangsúlyozván. Mert szerinte igaz ugyan, hogy az Európába történő visszatérésünk több mint 1100 esztendeje alatt a sors mostoha volt hozzánk, de így is hihetetlen teljesítményre voltunk képesek. Hiszen a megsemmisítésünk érdekében megmozduló és összefonódó sötét erők dacára mi még mindig létezünk és magyarul beszélünk Kárpát-medence-szerte.
Végezetül Czegő Zoltán költő, író szavalta el Búcsúdal című, alkalomhoz illő – lapunkban is közölt – versét, majd Kovács István unitárius lelkész imája és áldása, valamint himnuszaink közös eléneklése következett. A rendezvény méltóságteljes hangulatának a megteremtéséhez nagyban hozzájárult Kanalas Éva magyarországi énekművész ősidőkből fakadó dalaival.

Vargyason is fejet hajtottak

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdővidéki tagszervezete a vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (VADFIE) tagjaival karöltve emlékezett a trianoni békediktátum aláírásának 97. évfordulójára vasárnap délután a Kopjafa-kertben. A vargyasi lelkészi lak előtt található kopjafasor Trianon-kopjafájánál elsőként Bogyor Balázs, helyi HVIM-alelnök mondott rövid beszédet, melyben reménykedve tekintett a szebb jövő felé.

Ilkei Árpád vargyasi unitárius lelkész mondott áldást a jelenlévőkre. „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de nem veszünk el” – idézte Pál apostol korintusiakhoz írott levelét. Kolumbán Norbert HVIM-tag József Attila Nem, nem, soha! című versét szavalta el, majd a VADFIE műsora emelte a megemlékezés színvonalát, amelyben többek között versek, valamint az Ismerős Arcok együttes Nélküled című száma is elhangzott a fiatal Ilkei Árpád zongorajátéka kíséretében.

A beszédek sorát v. Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend bardocz-miklósvárszéki egyesületének huszárkapitánya folytatta, melyben kiemelte az akkor történt főbb eseményeket, azokat adatokkal, érvekkel alátámasztva. Demeter László történész, muzeológus beszédében felelevenítette, miképpen is élték meg felmenőink azokat az igazságtalan időket. „Úgy gondolom, ha a szívünkben a Kárpátok gerincén van a határ, amit mi Nagy-Magyarországként ismerünk, akkor Deák Ferenc szavaival élve: amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszaadhatják. Úgy gondolom, a trianoni traumából a kiút – amellett, hogy igenis kell küzdeni az autonómiáért – az erdélyi románokkal való előremenetel, azokkal, akik velünk együtt gondolják el az erdélyi sorsot, az erdélyi létet; egy erdélyi autonómiában érdemes gondolkodni, amely elhozhatja a magyar közösségnek is a boldogulását” – fogalmazott. Kolumbán Attila HVIM-tag Wass Albert Patkányok honfoglalása című tanulságos írását olvasta fel, mely után a rendezvény a Trianon-kopjafa megkoszorúzásával és himnuszaink eléneklésével zárult.

Megemlékezés az Avas-tetőn

A vártnál sokkal többen csatlakoztak az Avas-tetői megemlékezéshez. Jöttek Lemhényből, Almásból, és megérkeztek a nyujtódi lovasok is, ünnepivé téve az eseményt. Biró Erika rövid köszöntője után Zsigmond Sophie, Zsigmond Zsuzsa, Ugron Attila és Biró Erika szavaltak, majd a jelenlevők egymás kezét megfogva mondták el a Miatyánkot. A megemlékezés a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően egy óriási bogrács köré gyűlt mindenki, hogy közösen elfogyasszák Bene László főztjét.

„Csalás és hazugság volt”

Vasárnap a Kovászna-Vajnafalva Református Egyházközség szervezésében a vajnafalvi református templomkertben közel 100 ember emlékezett a trianoni döntésre. Gazda József nyugalmazott tanár rendhagyó történelmi leckét tartott a gyásznap résztvevőinek. „Ez a nap bekerült az emberiség történelmének emlékezetes évfordulói közé, de a béke szót csak idézőjelben lehet használni, mert ez a nap nem a megbékélés napja volt, hanem egy mondhatni gyalázatos döntésé” – nyomatékosított Gazda, hozzátéve, hogy egy akkori angol miniszterelnök Trianon után 9 évvel beismerte: az egész dokumentáció, amelyet az antant-szövetségesek a rendelkezésükre bocsátottak, csaláson és hazugságon alapult. Egyszóval minden, ami a döntés meghozatalához vezetett, hazugság volt!

A megemlékezésen felszólalt Balogh Zoltán kézdi-orbai református esperes is, aki elmondta: ha a történelem forgókereke még mindig esélyt ad nekünk arra, hogy a történelemben nemzetként jelen legyünk, akkor az Istenbe vetett hittel és nemzeti értékeink megőrzésével bizonyosak lehetünk abban is, hogy nem sodródunk le róla. A rendezvényen közreműködtek: Madaras Rita és Ferencz Botond, a Pokolsár színjátszó társulat tagjai, illetve Fülöp Renáta és Barti Lehel diákok, valamint a 109-es Havadtőy Sándor Cserkészcsapat. A megemlékezés koszorúzással, valamint himnuszénekléssel zárult. 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük