Felhívás!

Bikfalva ékességei: emberek, épületek, élő történelem

Bikfalva ékességei: emberek, épületek, élő történelem Kovászna megye

Könnyű a jót megszokni: Bikfalva felújított kultúrotthonát belakták a művészek, a kézművesek, otthon vannak benne a kiállítások, illetve bármilyen igényes produkciónak méltó körülményeket biztosít. Nemcsak egy ház, hanem kultúrközpont – nyomatékosította Ráduly István, Uzon község polgármestere, akiben azért még élénken él az idevezető göröngyös út emléke is. Hétvégén háromnapos rendezvénysorozattal nyitották meg az új komplexumot.

Ráduly István, Uzon község polgármestere értékelte és köszönettel nyugtázta, hogy a hivatalok nem gáncsoskodtak– Hány engedélyen át vezetett az út? – kérdeztük a polgármestert.

– Megszámlálhatatlan engedélyt kellett a hatóságoktól beszerezni, hogy a mai kép fogadhassa a faluba érkező látogatót. Nemcsak egy épület újult meg, hanem az út is, illetve a kevésbé látványos, de nagyon fontos ivóvíz- és szennyvízvezeték kiépítése is hozzátartozik az összképhez. Mindez számtalan pályázat eredményeképpen valósult meg, bürokratikus folyamat árán.

 

A polgármester értékelte és köszönettel nyugtázta, hogy az illetékes hivatalok nem gáncsoskodtak. Ezért az avatót megelőző, csütörtökön megtartott polgármesteri találkozóra azon intézmények vezetőit is meghívta, amelyek jóváhagyása szükséges volt a munkálatok elkezdéséhez és befejezéséhez, hadd tapasztalják meg, mi születhet néhány pecsétjük, kézjegyük nyomán.

 

 

Élettel, tartalommal megtöltött terek

Szombaton a gyermekek is kézművesek lehettek: nemezelők vagy hangszer készítők, Demeter Miklós kisinasai A kultúrotthont az Országos Befektetési Alap (CNI) által biztosított 1,8 millió lej helyett 1,3 millió lejből újíttatta fel az önkormányzat 2016 és 2018 között, a kivitelező bodzavásári cég ezzel az értékkel nyerte meg a licitet. Bár már tavaly ilyenkor készen voltak, a nem eléggé igényesen végzett munkát a község vezetője nem vette át, ezért került sor csak most, október 18-án a kultúrközpont avatására.

A nagy előadóterem mellett itt konferenciaterem, könyvtár is helyet kapott, a falubeli kézműveseknek jutott nemezelő-, illetve faragóműhely, a néhai Kerezsi János és felesége által alapított Bikkmakk Egyesület több gyűjteményének kiállítótér, valamint Péter Alpár képzőművésznek is, akinek három évszázadot átfogó kályhacsempe-gyűjteményét a pincében lehet megtekinteni: ebben barcasági, kalotaszegi, dunántúli, székelyföldi darabok találhatók. Természetművészi, a bikfalvi Naptelephez és az iráni Rah rezidens központhoz kötődő kortárs művészeti tevékenységét szintén kiállítás dokumentálja a földszinten. Az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület is berendezkedett egy irodában, de a bikfalvi közbirtokosságnak is itt lesz a székhelye.

Nem mondanak le róluk!

Sem a célokról, sem az értékes emberekről – hangsúlyozta Ráduly István. A célok között elsőrendű fontossággal bír, hogy Bikfalvát a világörökség részévé tegyék, és az ehhez teljesítendő feltételeket sorban kipipálják. Másodsorban a faluban lakó értékes, a közösség érdekében is cselekvésre hajlandó embereket szeretnék itt tartani oly módon, hogy nekik erre és az alkotásra lehetőséget teremtenek.

Várallyai Réka bemutatja a Kóréh-kúriát, ablaka körül eredeti díszítőfestésselA nyitó rendezvénysorozat szervezői is közülük kerültek ki, Péter Alpár művészettörténész és felesége, Várallyai Réka bikfalvi lakosok, lokálpatrióták, éppúgy mint a kézműves Demeter Miklós és felesége, Petrova Anasztázia, akik lányukkal egy zenés-énekes momentummal is színesítették az avatóünnepséget. Sajnos, a közelmúltban elhunyt Kerezsi János, a falu művelődési életének egyik alapembere már nem érhette meg ezt az eseményt.

– Uzon község többi településén is meg fogjuk teremteni a lehetőséget az értékes emberek kibontakozásra, mondta a polgármester, előrevetítve, a jövőre Uzonban avatandó, a most felújítás alatt álló Pünkösti-kúriában helyet kapó kultúrközpont is a bikfalvihoz hasonlóan igényes és szép lesz – vagy ha lehet, még rá is licitálnak majd.

Ellentmondás-e a modern csempekályha?

Péter Alpár gyűjteményéből csempekiállítást rendeztek be a pincébenA tűz, a sugárzó hő zsigeri igénye az embernek, ezt minden előadó megerősítette, ezért nyilván ma is szükségesnek nyilváníttatott a csempekályha, amelyet alapos tudással a faelgázosító kazánok teljesítményét megközelítő hatékonysággal is meg lehet építeni. Ez hangzott el azon a kétnapos, szombaton és vasárnap zajló konferencián, amelyen a csempekályhát járták körül tudományos igénnyel, és amelyen a Magyarországi Cserépkályhások, Kandallóépítők és Gyártók Országos Ipartestületét (MACSOI) három vezetőségi tag képviselte: Nagy András elnök, Henszelmann Imre anyagmérnök, titkár és Sápy László népi iparművész, kályhásmester. A közönség javát a háromszéki mesteremberek adták, de tanulni vágyó laikusok is akadtak köztük.

Egy történeti áttekintő után a tűzterek méretezése, égésköre, a tüzelőanyagok, az érvényes szabványok is terítékre kerültek, és nagy érdeklődéssel próbálták ellesni a résztvevők a legújabb öko-tűztér építésének titkait. Ez egy alulról bevezetett levegővel működő, osztrák fejlesztésű zárt kályha, amely a legújabb környezetvédelmi szempontú szabványoknak is megfelel: ezt Sápy László részletes magyarázattal kísérve a helyszínen modellezte. A 17–19. századi erdélyi kályhacsempékről Várallyai Réka művészettörténeti szempontból beszélt, miután a bikfalvi építkezéseknél, kúriafelújításoknál (saját házuknál is) előkerülő számos csempetöredéket kézbe véve személyesen is „érintett” volt e témában. A habánok által kedvelt terülő mustrás (körökből, körívekből kialakított kompozíció) minta éppúgy fellehető az erdélyi csempéken, mint a szászoktól kölcsönvett angyalfejes minta, illetve a keleti beütést mutató virágcsokros ornamentika.

Ezután került sor Péter Alpár Sárba égettetett – Az erdélyi kályhacsempék művészete című könyve bemutatójára, mely tízéves kutatás eredményét összegezi. Néprajzi indíttatással már ifjú korában áldottan szintén a személyes érintettség folytán fordult figyelme ez irányba, de a néprajzosoktól eltérően a gyakorlatban is elmélyült, hiszen saját maga is gyárt csempéket a töredékek alapján rekonstruált mintával.

Séta a kúriák között

Gyönyörű napsütésben invitáltak kúrianézésre a szervezők, Várallyai Réka „fogta kézen” az érdeklődőket, hogy Bikfalva 25 kúriájából megtekintsenek néhányat. Saját házuk, a Kóréh-kúria izgalmas felfedezésének és felújításának történetével kezdte. A kaput Kós Károly régi fotója alapján építették újra a hajdanvolt oromfallal. Mivel a ház első perctől elárulta, hogy díszítőfestés rejlik a vakolat alatt, csak nagyon óvatosan nyúltak az igen leromlott épülethez, és több motívumot sikerült szépen kibontani: két gyökérrel rendelkező oszlopot az utcafronton, az ablakok körül is egy szép keretet.

A tető háromszögében egy, a vakolat alól kiszabadított, bekarcolt felirat árulta el a ház valódi korát és tulajdonosát: 1791, Isten segedelme volt velem anno diae, Kóréh István. A néhai Kóréh a falu igen tisztelt embere volt, lófő székely. Még ezek után is tartogatott a birtok meglepetéseket, a földből 17. századi csempedarabok kerültek elő, így vélhetően korábbi alapokra épült a ház a 18. század végén.

A kivételes módon fából épült Komán-kúria, az előtérben jelenlegi tulajdonosával, Bogdán doktorral A séta során érintettük a szépen felújított Zátyi-kúriát, amelyen az új vakolatra festették vissza a régi kváderköves mintát, valamint az aktuális tulajdonosai által szintén körültekintő óvatossággal felújított Komán-kúriát, ott közelebbről is körülnézhettünk. A falubeli termékeny kultúr- és közösségi élethez Isten áldása is fölöttébb szükséges, ezért a nyitóünnepségen Barti Ferenc Róbert református lelkész és Elekes Szabolcs uzoni plébános is megáldotta létesítményt, a rendezvénysorozatnak pedig része volt a vasárnapi ünnepi istentisztelet is.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.