Ajándékba kapott pillanatok

Rendhagyó tárlat a Bilek Ferencé, mondta Demeter János, a Vadon Egyesület elnöke a csütörtök esti megnyitón a vadászmúzeumban, mert a képek szerzőjével való megismerkedése után hamar kiderült, a gemenci ártéri vadon csodáit megélő és megörökítő fotós műveinek Szentgyörgyön is helye van, holott ekkor még nem is látta őket. Azt viszont már tudta, hogy Bilek irigyelhető pillanatok tanúja, illetve „ilyen fotókat készít az, akire a Nagy Öreg barátságosan ránéz hajnalban”.
A kiállító nagyapja székelyföldi származású, ezért számára is különös jelentőséggel bír ez a megmutatkozás. Ő maga egyébként vallomása szerint bakancsos-fényképezőgépes vándor, aki egészen korai éveitől járja a hegyeket, erdőket, felvette a nagyvadak életritmusát, hajnalban cserkelt a nyomukban. „Ha gépet veszek a kezembe, számomra a szemlélődés, a megfigyelés a fontos, az ember nem tudhatja, mikor lát még egyszer olyat, amit azután soha még egyszer.”
A gemenci ártéri erdő egyedül­álló Európában, különleges fajgazdagsággal rendelkezik, a legkisebb vízi élőlényektől a halakon, madarakon át a nagyvadakig. Éppen ezért kimeríthetetlen témája a fotósnak, aki esetünkben természetfilmek gyártásvezetője is. A fajok és egyedek sokasága miatt a ritka együttállások nem is olyan ritkák, csak rejtőzködő természetűek, kivételezettnek érezheti magát az az ember, aki tanúja lehet egynek. A megnyitón is hallhattuk egy ilyen pillanat történetét: a f
otós barátjával napokig leste a képzeletben már megrendezett-elképzelt jelenetet, amely azonban váratott magára. Végül azonban megtörtént és sikerült is megörökíteni a drámát és szereplőit: a rétisast és karmaiban az áldozatát, egy fiatal, kirepülésre kész szürkegémfiókát, amelyet a gémkolónia nagy riadalma és lármája közepette fészkéből ragadott el.
A hasonló élményekről írt naplószerű jegyzetekből a tárlaton Szabó Fruzsina leendő színészhallgató fel is olvasott kettőt, a gemenci erdő különleges hangulatába burkolva a jelenlévőket.