AgroFeszt harmadszor

Tegnap ismét városra költözött a falu egy nap erejéig – az Agrosic Közösségek Közti Társulás harmadik alkalommal szervezte meg nagysikerű családi rendezvényét, az AgroFesztet.

„Ez nagyobb, mint a másik. Ez milyen állat?” – kérdi édesanyját nagy szemeket meresztve egy 5–6 éves forma fiú, miközben átsétál a juhok ketrece elől a tehénhez. Ha egyébért nem, akkor ezért van szükség az AgroFesztre, hogy lássa a városi gyerek, hogy nem minden tehén lila, és a tejet nem a csapból töltik a dobozba.

A Bodok szálló parkolójában felépített bemutatótéren helyet kapott egy egész esztena is, hogy fogalmat lehessen alkotni arról, hogy miről szól az élet a havason. Amint azt Bokor Gábor újságíró-gazdaember profi idegenvezetéséből kiderült, a berendezés igen „minimalista”, a havasi legelőkre ideiglenesen telepített szálláshelyeken „nincsenek fölösleges cuccok” – kizárólag azzal van berendezve, amire a mindennapi életben feltétlenül szükség van.

– A havason kemény élet van, a juhásznak egymagának kell megoldania minden problémát. A legtöbb esetben még térerő sincs, hogy esetleg segítséget hívjon, ha veszélybe kerül – magyarázta a szakember, bár a kivetített képet követő fiatalok szemlátomást nemigen hitték, hogy van élet mobiltelefon nélkül is.

Az esztena életének bemutatáshoz tartozott a sajtkészítés folyamata, de a birkanyírás is. Gál Imre csernátoni gazda egyik juhát Nagy Levente nyírta meg. Bár került kommentáló, aki „ezt én gyorsabban tudnám csinálni” beszólással próbálta idegesíteni a kézdivásárhelyi iskolában végzett, azóta állattenyésztéssel foglalkozó fiatalembert, amikor az befejezte, és felajánlotta, hogy akkor hoz egy másik juhot, hogy megnyírják, hirtelen nyoma veszett nagyarcú ajánlkozónak.

– Tíz–húsz juhot legelőn tartani ma már nem gazdaságos. Vagy tartasz kétszázat, vagy akkor más módszert kell választani. Én például otthon tartom őket, minőségi takarmánnyal etetem, csak a kertben legelnek. Ötven juhom van, ezek, egy kétéves ciklusban, 100–125 bárányt ellenek, azokat értékesítem. Szűkön, de így gazdaságos – magyarázza Gál gazda.

Külön bemutató tárgyát képezte a tehénfejés, de látványos volt a marhák körömápolása is. A többmázsás Bözsit egy körömpucoló és -ápoló kalodába vezették, majd két hasi hevederrel finoman megemelték, és elvégezték a „pedikűrt”. A nézőkben önkéntelenül is felmerült, hogy mennyivel nehezebb lehetett ez a műveletet akkor, amikor a kaloda nem négy villanymotorral ellátott, csörlős-csigás összetett rendszer volt, és sarokcsiszoló helyett egyszerű reszelőt használtak.

Simogatni lehetett bárányokat, bocikat, kecskéket, malacokat, de a tér egyik „sztárja” kétségtelenül Elvira volt, a szamár, a még meg nem „keresztelt”, alig négynapos csacsijával.

Klárik László óriási kakasával és székely nyulaival vett részt a kiállításon. A volt szenátor elmondta, „egyáltalán nem hiányzik” a parlament, egyetemi oktatói tisztsége pedig „jól összefér” a falusi élettel, az állattenyésztéssel és növénytermesztéssel.

Ismét osztatlan sikernek örvendett a szalmadobáló, még akkor is, ha nem biztos, hogy az esti fürösztésnél minden szülő egyetért ezzel a kijelentéssel.

Volt kutyaügyességi-bemutató, lehetett szamaragolni és a kicsik beülhettek a több száz lóerős traktorokba is.

A veterán mezőgazdászok találkozója jó alkalmat teremtett arra, hogy az idősebb mérnökök, szakemberek felemlegessék a „régi szép időket”, de arra is, hogy megfogalmazzák véleményüket a mai „elmodernizált” mezőgazdasággal kapcsolatban is.

– Nem jól van az, hogy mindenki találomra azt termeszt, amit a magboltban megvásárol. A magokat laborban kellene bevizsgáltatni, mert máskülönben esély sincs arra, hogy éppen annyit vessünk, hogy se sok, se kevés ne legyen a termés – magyarázza Csüdör Árpád, a veteránok 89 éves korelnöke.

Bár „lehettek volna többen is”, a rendezvény elérte célját – közelebb hozta a városiakat a vidékhez – fogalmazta meg Orbán Miklós, a szervező Agrosic Közösségek Közötti Társulás elnöke.

Noha kora délután „beleesett” a rendezvénybe, és a hirtelen feltámadó szél szó szerint arrébb tett egy 50 négyzetméteres sörsátrat, az időjárásra különösebb panasz nem eshetett, és az elsősegélyről gondoskodó Salvatore Egyesületnek sem kellett komoly eseteket ellátnia.