A puzzle torjai nagymestere

Hogy az emberek embernek érezhessék magukat, olyat kell csinálniuk, amit nem muszáj. Ezt Csepella Olivér képregény-rajzoló mondta, és nekem a torjai Kovács Károly kapcsán jutott eszembe. Mert neki sem kellene folyton kirakósokkal foglalkoznia, mégis minden szabadidejében ezt teszi. Már a negyvenötödiknél tart.

Sok emberen elcsodálkoztam már, hogy milyen szenvedéllyel képes űzni a hobbiját, sőt, magam is dagasztom a sarat terepjáróval, amikor csak tehetem, de a ’70-es éveit tavaly megkezdő Kovács Károly puzzle iránti rajongása azért meglepett. Mert ő nemcsak – tegyük hozzá: magas szinten – műveli ezt a játékot, hanem az elkészült alkotásokat be is rámáztatja, ott díszelegnek a lakása belső falain vagy éppen asztalokon.

Nem gyerekkorából hozta magával ezt a „bolondériát”, hiszen abban az időben nem ismerte, meg aztán nem is jutott volna rá idő, hiszen a székely ifjaknak többnyire a munka jelentette a szórakozást. Ha mégis módja adódott, előszeretettel törte szét a lapos köveket, hogy aztán újra „összerakhassa” azokat. Mit mondjak, különös elfoglaltság…

Sokáig Kézdivásárhelyen lakott, 1990-ig a csavargyárban dolgozott metrológusként, a rendszerváltással járó leépítések nyomán költözött vissza Torjára. Kezdetben a fiának segített, aki előbb Nagyszebenben indított be készruhaipari üzemet, majd annak Torján a leányvállalatát. Akadt munka bőven, hiszen több faluból kellett ingáztatni az alkalmazottakat, de aztán hat évvel ezelőtt az üzem is bezárt, emberünkre pedig rászakadt a nyugdíjas kor és azzal együtt korlátlan mennyiségű szabadidő. És felfedezte magának a puzzle-t.

Ez egy kirakós játék, amelyben egy sok kis darabra vágott képnek az apró részeit kell ismét összeilleszteni. A legegyszerűbbek 2–4 darabosak, de 2020-ban a Kodak 51.300-as darabosat is piacra dobott már, 868 centiméter széles és 190 centiméter magas „képet” nyer, akinek sikerül kiraknia. Kovács Károly mindjárt egy, a Big Sky Saloon-t ábrázoló 6000 darabossal kezdte, és hat hónap alatt jutott a végére. Jelenleg a negyvenötödiknél tart, és negyven be is van rámázva közülük.

Tájképtől csendéletig, kastélyoktól természeti kuriózumig minden akad itt. Nagy álma egy 15 ezer darabossal is megbirkózni, de mivel egy 3000 darabossal általában három hónap alatt készül el, el lehet képzelni, hogy az előbbi mennyi idejét emésztené fel. De a darabszám sem mindig mérvadó, hiszen egy 1500-as Castorland Puzzle-vel kora ősz óta dolgozik, és nagyjából a felénél tart. „Nagyon nehéz, mert egyformák a színek” – magyarázza a laikus szájtátónak.

És ha már a felvezetőt egy idézettel kezdtük, George Bernard Shaw aranymondása is ide kívánkozik, miszerint nincs nagyobb boldogság, mint ha az ember meg tud élni a bogarából. Kovács Károly ugyan nem a puzzle-ből szeretne megélni, de úgy döntött, januártól közszemlére bocsátja műveit, és ha valamely látogatójának megtetszik egy-két kirakott „festménye”, hajlandó áruba bocsátani. Kivéve azt a hármat, amelyet a felesége már kiszemelt magának. Nem a pénz-, hanem a helyhiány vitte erre a lépésre, hiszen a most készülő tájképet sincs hová kitennie, az asztalon pedig három puzzle várja kibontatlanul, a fiától kapta karácsonyra. Úgy tűnik, Kovács Károlynak a következő évre is megvan a hobbija. <<