A korai fejlesztés a szívügyük

Egészségügyben, oktatásban dolgozó szakemberek ültek össze január 31-én a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájában, hogy a gyermekek korai fejlesztését valamilyen rendszerbe foglalják. Sógor Enikő, illetve a csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központot működtető Prosperitas Vitae Egyesület indítványára Háromszéken a speciális iskolához tartozó, súlyosan sérült gyermekeket fogadó csoportjának gyógypedagógusai vállalták intézményi támogatással, hogy kerekasztalhoz ültetik azokat, akik gyermekközelben vannak, és tehetnek is értük valamit.

Nagyok a céljai a kezdeményezőknek, akiket e megbeszélésen Sógor Enikő klinikai pszichológus, a csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központ igazgatója képviselt, de e nagy célokat véleménye szerint többnyire csak a szakemberek lelkesedésére, odaadására és alulról jövő kezdeményezésére lehet építeni. Ezért Szentgyörgy immár útjuknak ötödik állomása, ahol megszólítják a korai intervencióban érdekelteket: szülőket, gyermekorvosokat, családorvosokat, gyógypedagógusokat, szociális munkásokat, intézményvezetőket, szaktanfelügyelőket, a civil szervezetek képviselőit, hogy konkrét tapasztalataik megosztásával körvonalazzák, mit kellene a korai fejlesztést állami feladatként megfogalmazó törvénynek tartalmaznia. Ez ugyanis a végső cél: a kicsiszolt törvénytervezetet ősszel benyújtani a parlamentnek, szorgalmazni, hogy azt legalább jövő tavaszig el is fogadják. S bár kérik a feladatokhoz rendelt költségvetés kiutalását is, erre vonatkozóan nagy reményeket nem táplálnak, az önkéntes munkára lehet alapozni – vélte a kezdeményező.

Lehet, hogy e területnek is legnagyobb gondja a pénzhiány, ami miatt kevés a szakember, de ezen kívül is jócskán akadnak nehézségek, a megszólalók mindegyike rávilágított legalább egyre.

Tájékozatlan és tagadó szülők

 A súlyosabban sérült vagy speciális nevelési igényű gyermekeknél, de a pszichés szempontból veszélyeztetetteknél és az ingerszegény környezetben nevelkedő hátrányos helyzetű gyermekek esetében is leginkább az első három év alkalmas a korai fejlesztésre. Rendkívül intenzív fejlődési periódus ez az időszak, ugyanakkor rendkívül sérülékeny is, de biztos, hogy ezekben az években meg lehet előzni számos tanulási vagy mentális egészségzavart – hangzott el. Ezért a fogantatástól kezdve már figyelni kell a gyermekek fejlődését. Sajnos, pont ez az az időszak is, mikor a védőnőn vagy háziorvoson kívül más nem igazán látja őket, utóbbiak pedig annyira leterheltek, hogy az elmaradásokkal nem igazán foglalkoznak. A speciális iskolai oktatásba is sokan kerülnek úgy, hogy igazolásukban az szerepel, nincs a nyilvántartásunkban betegséggel számon tartva – tette szóvá Bokor Attila tanfelügyelő.

A gyerekek többsége tehát csak akkor kerül fejlesztő szakemberhez, amikor a közösségbe kerül, és a lemaradás a többiekhez viszonyítva nyilvánvalóvá válik. Hiszen a szülőket vagy megnyugtatja a szomszéd vagy rokon, hogy „majd kinövi”, vagy „te is ilyen voltál kicsi korodban”, vagy, ha ők észlelik is, hogy baj van, letagadják maguk előtt, alkalmanként pedig a szakember előtt is, észrevételezte Szőke Ecaterina háziorvos.

A szülők felelőssége is óriási, de nem mindenki érzi azt. A szociálisan hátrányos helyzetűek a többieknél is kevésbé, de az egyetemet végzettek között is előfordul. Ha pedig már a szülők számára is bizonyos, hogy gond van, akkor sokszor a bizonytalanság, a tájékozatlanságuk miatt vész el a fejlesztésre fordítható értékes idő, vagy mert a rossz hírek közlésétől a szülő megijed, és további diagnózisokért jár más orvosokhoz. Demény Márta, a speciális iskola gyógypedagógusa úgy tapasztalta, a szülőket többnyire ismerősök igazítják a szakemberekhez, nem az orvosok.

 Fontos a kapcsolati háló

 Továbbra is nagy gond a falvakon levő gyermekek helyzete, iskolába kerülésük után már csak tűzoltómódra próbálnak beavatkozni – mondta Forró Huba, a szentgyörgyi speciális iskola igazgatója.

A jelenlévők szorgalmazták a sűrűbb kapcsolati háló kiépítését az érintettek között, a háziorvos például közölnie kellene meglátásait a gyógypedagógussal, de az óvónő is a szülővel vagy a háziorvossal. Így a rossz diagnózisnak is csökken az esélye, például egy súlyos vas- és D-vitamin hiányos állapotból fakadó lemaradást nem fejlesztéssel orvosolnak. Végül megegyeztek abban, hogy rendszeresítik a hasonló találkozásokat, és a korai fejlesztés ügyét helységenként egy projektmenedzser hangolja össze, és bár ez alkalommal nem nevesítették, ki lenne az, ez a szerep valószínűleg az eddig is nagyon jól összedolgozó gyógypedagógusoknak, Varga Orbán Borókának, Bereczki Zsuzsának és Czinczok Orsolyának jut. A továbbiakban ezeket a helyi csoportokat egy erdélyi hálózatba kapcsolnák, amely önkéntes alapon megszervezi azt, ami az állami költségvetésből még nem lehetséges.

A Properitas Vitae Egyesület február 8-9-én konferenciát szervez az alternatív kora gyermekkori szűrési hálózat kialakításának lehetőségeiről a csíkszeredai Pedagógusok Házában (részletek a szervezet Facebook-oldalán.)