A hősöket nem feledik

A hősöket nem feledik Kovászna megye

Pünkösd másodnapján Nagybaconban idén is megtartották azt a hagyományos megemlékezést, mely által a falu népe az első és második világháborúban elesett katonák emlékének adózik, akik, a központi parkban elhelyezett emlékmű tanúsága szerint 147-en vannak.

Ennyi nagybaconi fiatal férfi vesztette életét a két világégésben, voltak ugyanakkor, akik átélve a borzalmakat, hazatértek, közülük azonban ma már csak egy veterán katona van még életben, a 94 éves Virág Mihály, Misi bácsi. Ő meghatódottan vette át a virágcsokrot az ünnepség szervezőitől. A korábbi években még sok más sorstársával együtt hallgatta végig a katonák tiszteletére felcsendülő énekeket, verseket, most azonban Misi bácsi már csak egyedüli túlélőként volt jelen.

Az istentisztelettel kezdődő ünnepség első állomása ezúttal is a régi református kultúrház épülete volt, melynek falán Magyarország becsülettel helytállt, volt honvédelmi miniszterének, Nagybaczoni Nagy Vilmosnak az emléktáblája található. Itt a megemlékezőket a nagybaconi fúvószenekar várta.

Megemlékező beszédet Dimény János nyugalmazott iskolaigazgató tartott, méltatva Nagybaczoni Nagy Vilmos munkásságát és életútját. Mint mondta, Nagy Vilmos bár Parajdon született, szülőfalujának tekintette Nagybacont, ő nemcsak bátor katona, de tudós hadfi, családszerető emberséges ember is volt, aki „ember tudott maradni az embertelenségben is”, ahogy Horthy Miklós kormányzó is mondta róla. „A csak nagyon keveseknek kijáró Világ igaza címet is kiérdemelte a jeruzsálemi Jad Va­sem Intézettől a háború után, hiszen minisztersége idején akadályozta a zsidókkal és a munkaszolgálatosokkal szembeni embertelen bánásmód elterjedését” – mondta a felszólaló.

A történelem a magyar katonai hivatás, a hazafiság és az önfeláldozás legkiválóbbjaként tartja számon Nagybaczoni Nagy Vilmost. Dimény János és felesége, Dimény Olga tanárnő érdeme volt, hogy 2004-ben, az akkori helyi tanács hathatós támogatásával sikerült a faluban emléktáblát elhelyezni tiszteletére, melyet idén is megkoszorúztak a megemlékezők.

Ezután a központi parkban folytatódó ünnepségre rányomták bélyegüket az elmúlt napok szomorú úzvölgyi eseményei, a felszólalók meg is említették: „nyugodjanak békében hőseink, ámbár manapság már abban sem lehetünk biztosak, hogy békés lesz a nyugodalmuk.”

Itt köszöntötték a megemlékezés egyetlen jelenlevő veterán katonáját, az 1925-ben született Virág Mihályt, majd hála a helybéli fiatal táncosoknak, a nagybaconi Pásztortűz együttes ifjú tagjainak, a megemlékezés mégiscsak emelkedettebben, a békésebb, szebb jövő iránti remény hangulatával ért véget.

A megemlékezésen közreműködött a nagybaconi fúvószenekar, a Benedek Elek Közművelődési Egyesület kórusa. Az egyesület vezetője, Mihály Réka tanítónő konferálta idén is az eseményt. Nagy Kinga Sarolta történelemtanár verssel emlékezett, Szecsete Edit pedig katonanótákat énekelt. Áldást, imát mondott Molnár Sándor helybéli református lelkipásztor, aki az alkalomhoz illő dalokat éneklő kórust is vezényelte.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2019. június 11., 8:13
    ÉRTÉKELÉS: 10

    Tiszteltettel köszöntöm önöket kedves nagybaconi ünnepség szervezők,annyi hozzafűznivalóm van,hogy még él egy háborús veterán aki 98 éves és Nagy Sándornak hívják.Azt hiszem ennyi tisztelet kijár neki is.