A füvészkert csendje

A Bardocon 281 évvel ezelőtt született Benkő József református lelkész, teológus, botanikus, történetíró és nyelvész nevét sokan ismerik Erdővidéken. Erdővidék nagyjai közé tartozott, aki Középajtán huny el, ahol 1767-től lelkészként szolgált.

„Ő kezdte meg Erdély növényeinek számbavételét és ismertetését. Magyarországon ő volt az első, aki a növényeket kettős névvel jelölte, és ő volt az első, aki Linné (Carl von Linné svéd természettudós, aki megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit) botanikai rendszerét magyar nyelven ismertette”– írja róla a Wikipédia. Úgy tartják, tőle származik az őszirózsa, a nefelejcs vagy az árvalányhaj mai neve is, vagyis ezeket a növényeket magyar nevükön ő írta le először. Ha egyébért nem, már csak ezért az örökségért is érdemes lenne Benkő József nevét aranykeretbe foglalni. Bár Erdővidéken két iskola is viseli nevét, a bardoci, ahol született, és a középajtai, ahol szegényen és elhagyatottan 1814-ben meghalt, és bár a középajtai református parókia falán márványtábla is őrzi emlékét, melyen az áll, hogy „állíttatta a hálás utókor”, ha jobban és mélyebben utánanézünk a dolgoknak, arra kell rájönnünk, hogy ez az utókor talán nem is annyira hálás, mint amennyire a Haarlemi Tudós Társaság egykori tagja megérdemelné.

Középajtán ugyanis valamikor három füvészkertje is volt a tudósnak, mindhármat ő alapította, egyik a Szőlőskertben, a másik a parókia kertjében, a harmadik meg a falu alszegi részén, Nagy József és Tüzes József kertjei között – legalábbis így tudja Gyárfás Éva nagyajtai tanácsos és Kubánda Gizella nyugalmazott tanítónő, akikkel a füvészkert ügyében beszélgettünk. Nem tudjuk, a másik kettő milyen állapotba van, a szőlőskertiben viszont, ahova az újraalapítás gondolatával egy alapkövet is elhelyeztek 2005-ben, s ahol egykor hatszáz különböző növényfajta volt található, ma semmi sem emlékeztet Benkő Józsefre, a már említett kövön kívül. Nem tudjuk miért maradt abba 2005-ben a füvészkert újraalapítása, ám Gyárfás Éva tanácsos, mint azt a nemrég tartott középajtai falugyűlésen is megemlítette, most ismét szorgalmazná a füvészkert újraalapítását.
– Ha sikerülne, akkor nemcsak Középajta, de egész Székelyföld látványossága lehetne – jegyzi meg, és kijelentésével úgy gondoljuk, mindenki egyetérthet.
Nem csak azért, mert általa valóban egy méltó emléket állítanának a tudósnak, de magáért az egyediségért is, hiszen Benkő füvészkertje volt valamikor az első Európában, ez az elsőség pedig, a tudós más munkái mellett, egy olyan büszkeséget kölcsönözhetne a falunak, ami nem utolsósorban a középajtai fiatalokat is helyben maradásra, értékteremtésre sarkallná.
Kubánda tanító néni is egyetért azzal, hogy Benkő József több tiszteletet érdemelne, mint amennyit kapott Középajtától, Gyárfás Éva pedig a létesítmény turisztikai vonzatára koncentrál inkább: „a temető felett található Szőlőskert felé egy szép sétányt lehetne kialakítani pihenőhelyekkel. „Nem is lenne nagy beruházás, inkább csak akarat kérdése a füvészkert újraalapítása” – véli. – „A Szőlőskert felett található a Szentemászom hegy, ahol valamikor egy kápolna állt, a „szentek” ki kellett másszanak oda, innen a hely neve, és az sem mellékes, hogy a Középajta és Miklósvár közötti réteken ismereteim szerint 268-féle gyógynövény található, amik legalább hatvanféle betegséget gyógyítanak” – mondta.
Első lépésként, a terület tulajdonjogát kell tisztázni, mondta végül Gyárfás Éva, Kubánda tanító néni pedig ígérete szerint hamarosan egy részletesebb beszámolót is készít számunkra Benkő József szerteágazó munkásságáról.