A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

A fiatalokat hiányolta Baróton

A fiatalokat hiányolta Baróton Kovászna megye

Erdélyi körútján, csütörtökön délután Barótra, majd Sepsiszentgyörgyre látogatott Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, a Magyar Országgyűlés volt elnöke, aki Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő meghívására és az ő kíséretében vett részt az Autonómia vagy megalkuvás? című lakossági fórumon. A baróti művelődési ház kistermében közönségünket érintő közéleti kérdések kerültek napirendre.

 

A fórumon felszólaló Szili Katalin mindenekelőtt Jeane-Claude Junckernek, az EB elnökének minapi kijelentésére reagált, miszerint Erdély és Románia egyesülésének dátumát az egész kontinensnek ünnepelnie kellene. „Az elnök úr ezen részrehajló kijelentése sajnálatos, azzal vérig sértette a magyarságot – jelentette ki Szili. – Azonfelül úgy tűnik, nemcsak isiászban, amnéziában is szenved, hiszen a trianoni megállapodás dátuma június 4., nem december elseje.”

Az autonómiával kapcsolatban sok mindenről szót ejtett, elmarasztalva e kérdésben is az Európai Uniót, amely, mint mondta, nem szólal meg, „mindenki csak lapít”, ha a magyarságról van szó.

 

„Most kell cselekedni!”

 

Kulcsár-Terza József a fórumon résztvevők azon véleményére volt kíváncsi, vajon időszerű volt-e benyújtania tavaly decemberben az autonómia-statútumot a román parlamentben, illetve ha azt mások hamarabb megtették volna, máshol tartanánk-e ma autonómia-ügyben? Szót ejtett a megyei tanács ülésén történtekről is, ahonnan az ülésteremből bírósági döntés alapján eltávolíttatták a magyar és a székely zászlót, míg az USA, Izrael, vagy Németország zászlai ellen senkinek sem volt kifogása.

„Úgy látom, nagyobb a baj, mint gondolnánk, mi meg csak ülünk nyugodtan. Cselekedni kellene, mert másképp nem lesz eredmény! Ha van egy olyan lehetőség, ahol kifejezésre juttathatjuk tiltakozásunkat, tegyük meg, ne azt nézzük, hogy ki szervezi azt a rendezvényt. November 18-án lesz újabb lehetőség a tiltakozásra Sepsiszentgyörgyön, mindenki jöjjön el, mozgósítson, segítsen!” – hangoztatta.

 

Az RMDSZ-t is bírálták

 

A helybéliek között akadt, aki az RMDSZ-t bírálta az autonómia ügyének sikertelensége miatt. „Az összefogás szép szó, de az RMDSZ-nél csak a kampányban működik. Nézzék meg a Borvizek útja programot! Oltszemen az Oltból vezették be a vizet a fürdőközpontba, Bibarcfalván pedig naponta elfolyik 50 ezer liter borvíz. Ezt csinálta az RMDSZ. Nincsenek munkalehetőségek Székelyföldön, a fiatalok mind elmennek!” – méltatlankodott a bibarcfalvi Molnár József.

Az ugyancsak bibarcfalvi Szabó Miklós azt válaszolta Kulcsár-Terzának, igenis, fontos és szükséges lépés volt az autonómia-statútum decemberi benyújtása, hiszen, mint fogalmazott, „soha nincsen késő”, a szabadságról soha nem szabad lemondani. „Márpedig láthattuk a napokban, amikor Székelyudvarhelyen, a nemzetiszínű szalagokba is belekötöttek, hogy nincs szabadságunk” – részletezte.

A székelyszáldobosi Benkő Bélának az volt a véleménye, hogy Magyarországnak elleneznie kellett volna Románia EU-csatlakozását mindaddig, míg ez az ország be nem tartja a kisebbségek iránt vállalt kötelezettségeit, így talán ma előbbre tartanánk autonómia ügyben is.

Krizbai Imre nyugalmazott református lelkipásztor felelevenítette, hogy a székelység autonómia-törekvésének Barót volt a bölcsője, és a kezdeti idők bizony nem bizonyultak könnyűnek. Akadt olyan politikus is mozgalmuk kezdetén, aki azt kérdezte tőlük: „Mit akarnak maguk? Autonómiát ennek a szellemileg alultáplált erdélyi magyarságnak?”, rajta pedig elverték a port. A tiszteletes, miután megjegyezte, hogy óriási a baj, azt mondta Kulcsár-Terzának, „vergődhet akár ezer évig autonómia-ügyben”, mert ő nem hiszi, hogy célba érne, másrészt pedig az RMDSZ-ről is megvolt a véleménye: „Nem állnak szóba senkivel, lenéznek mindenkit.”

 

Burkolt EMNP-kampány?

 

Szintén az RMDSZ-szel kapcsolatban tett érdekes megjegyzést Benedek Erika, az EMNP megyei tanácsosa: „Szeretjük szidni az RMDSZ-t, de eddig még mindig odaküldtük őket (vagyis rájuk szavaz a többség – szerz. megj.), nehéz így nekünk helytállni.” Az autonómiával kapcsolatban úgy vélte, „az RMDSZ történelmi mulasztást követett el az elmúlt 25 évben, elvesztettünk egy negyed évszázadot.”

 

„Mit akarnak a székelyföldi fiatalok?”

 

Az elhangzottak után, Szili Katalin feltette a kérdést: „Mit akarnak vajon a székelyföldi fiatalok? Hogyan áll az autonómia kérdéséhez az 1990 után szocializálódott nemzedék?” Mivel a baróti fórum résztvevőinek többségét idősebb vagy középkorú személyek tették ki, nem volt, aki a fiatalok nevében e kérdéshez hozzászóljon, így megegyeztek, hogy a kérdést szélesebb körben kellene vizsgálni, valamint az is elhangzott, hogy nem lenne-e jobb helyettesíteni az autonómia szót valami mással, például önrendelkezéssel, mert az autonómia szót nagyon nem szeretik hallani a románok.

Végül a magyar miniszterelnöki megbízott megígérte, tavasszal visszatér Barótra, beszélni ezen problémákról, ám távozása előtt még megjegyezte: ő optimista marad, ami az autonómia kérdést illeti, azt azonban, ha lehet, „ki kell emelni a pártpolitikai mezőből” – fogalmazott.

 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Múzeumba került az STV stúdió-felszerelése

Múzeumba került az STV stúdió-felszerelése

Volt egyszer Szentgyörgyön egy helyi tévéadás, amelyet 1995-től 2005-ig Szalló László működtetett Selectronik TV (STV) név alatt, és amelyre most nemcsak az egykori stábtagok emlékeznek szívesen, hanem azok is, akik látták műsoraikat. Csáky Ernő mérnöktanár kezdeményezésére a valamikori stúdió péntektől része a Puskás Tivadar Szakközépiskolában berendezett, általa alapított Távközlési Kismúzeumnak, és didaktikai célokat szolgál majd. Az avatón a hajdani munkatársak jó része jelen volt.

Dán nordmannfenyők Szentkatolnáról

Dán nordmannfenyők Szentkatolnáról

A karácsony közeledtével egyre többen kezdenek azon gondolkodni, honnan szerzik be a karácsonyfát. A székelyföldi erdők iránt fokozottabb érzékenységet tanúsítók előszeretettel fordulnak olyanokhoz, akik külföldről importálják az ünnep eme jelképét. Ez utóbbiak közé tartozik a szenkatolnai Bakk Zoltán is, aki kilenc év dániai munka után döntött úgy, hogy a székelyekkel megkedvelteti a nordmannfenyőt.