Identitáserősítő magyar találkozás

Identitáserősítő magyar találkozás

Idén immáron a tizedik akadémia hozta össze a huszárokat, de mivel a rendezvénynek már hatodik éve Torja és Bálványosfürdő a házigazdája (miután Daragus Attila polgármester felpártolta a mozgalmat), a Bálványosi Huszárakadémia nevet viseli. A hétvégén lezajlott eseményen magyarországi és erdélyi hagyományőrzők vettek részt, számukra neves előadók tartottak elméleti képzést, majd vasárnap az altorjai Szent Miklós-templomban szentmisén is részt vettek. A már hatodik éve folyamatosan Bálványosfürdőn és Torján tartott huszárakadémia üléseire, a hagyományőrző csoportok elméleti képzésére Erdély számos településéről és Magyarországról is érkeztek résztvevők. A rendezvény szombati része zártkörű volt, amikor a „huszárakadémikusok” szakmai előadásokon és kötetlen beszélgetéseken vettnek részt.

 A Württemberg-huszároktól a lóbetegségekig

 A szerkesztőségünknek eljuttatott program szerint többek között Bordi Zsigmond Loránd régész, muzeológus tartott előadást a modern huszárság kialakulásáról, Berberovics István hagyományőrző honvéd tüzérhadnagy Az 1848-49. évi magyar forradalom és szabadságharc fegyverei címmel értekezett, de szó esett a Württemberg-huszárok 1848. őszi vitézségéről (a nyugati határvidéken) és a ló lábvég-megbetegedéseiről is. Hornyák Gábor h. ő. huszárkapitány a Magyar Hagyományőrző Katonai Huszárszövetség (MHKHSZ) táborkari tisztje Ajánlás az 1848-49-es szabadságharc huszár hagyományőrzőinek az 1837-es és 1840-es öltözeti és felszerelési szabályzatok alapján címmel osztott meg tudnivalókat, Grubits Róbert h. ő. Huszárkapitány, az MHKHSZ alelnöke az MHKHSZ minősítő rendszerét és a benne foglalt lovas alaki gyakorlatsort ismertette, Csontos János h. ő. huszárfőhadnagy révén pedig a debreceni huszárok életébe nyílt betekintés. Az előadások mellett tisztikari gyűlést tartottak, és egyeztették az idei programot is.

Vasárnap már bárki részt vehetett a fél 11-kor kezdődő szentmisén, amit az altorjai Szent Miklós római katolikus templomban celebrált Hatos Mihály tábori lelkész, hagyományőrző huszárfőhadnagy. A hagyományőrzők a plébánia udvarán gyülekeztek, akadt néhány helybeli, lovon ülő huszár is, viszont a lovas katonák ezúttal gyalogszerrel tették meg a templomig az utat, hiszen érthető ok miatt a hátasaikat nem hozták magukkal az akadémiára.

 A szabadosság nem szabadság!

 Amelyik ember Istenét nem ismeri, az nagyon szomorú, szerencsétlen és szánalomra méltó – mondotta prédikációjának felvezetőjében Hatos Mihály plébános, aki az Isten, a család és a haza szeretetére buzdította a híveket, felhívva azok figyelmét azon pusztító erőkre, amik szét akarják rombolni a kereszténységre épített társadalmat, és szabadosságra akarják változtatni a szabadságot. „Az ember csak akkor tud egészséges családban felnőni, ha ott van mellette az édesapja, az édesanyja – fogalmazott. – A magyar nemzet egészséges-e? Igen, mert ott volt Szent István királyunk, aki a népét megkeresztelte, és a koronát felajánlotta a Szűzanyának – mi azóta Mária népe vagyunk. Ezer évig a magyar népet a kereszt oltalmazta és a következő ezer évet akkor kapjuk meg, ha újra le tudunk térdelni a kereszt tövébe.”

Az altorjai plébános arra hívta fel huszártestvérei – köztük kiemelten az anyaországiak figyelmét –, hogy a magyar nemzet csak akkor marad meg, ha nem hagyja el keresztény gyökereit. „Mindszenty bíboros és Márton Áron püspökünk idején is az ima mentette meg a népünket. Ami most következik, az sokkal alattomosabb: nyíltan támadják védőbástyáinkat, az egyházat és a családot, szét akarják szedni, hogy ne tudják továbbadni a nemzeti öntudatot és az istenhitet.” Hatos Mihály szerint a család szeretete, a magyarságtudat erősítése és az imádkozásra jelenti a jövő zálogát. „Ha nem szereted Istent, akkor szeresd embertársaidat, mert előbb-utóbb ebből kifakad a teremtő iránti szeretet érzése is” – fejtette ki a plébános.

 A hagyományápolás is az identitásunk őrzője

 A szentmise végén a házigazda szerepét betöltő Daragus Attila torjai polgármester, maga is hagyományőrző huszárkapitány szólt a jelenlevőkhöz. Elmondta: rendkívüli megtiszteltetés, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is több mint 150 hagyományőrző vett részt a bálványosi akadémián. „Soha nem volt ekkora szükség hagyományőrzőkre, mint most, amikor Európa határait zörgetik, özönlenek be a más kultúrájú népek, akiket – ki kell mondani – beterveztek ide. Amikor Magyarország kerítést épített, akkor mindenki megszólta, ahogyan időnként minket, székelyeket is megszólnak, mert merünk másként viselkedni. Németországban már vannak olyan települések, ahol már féltek karácsonyfát öltöztetni, és az iszlám közösséget már a déli harangszó is zavarja. Ezek tükrében van a hagyományőrzőknek, a történelmünket idéző ruhájuknak óriási szerepük, ez is emlékeztet minket arra, hogy mi most nem katolikusként vagy reformátusként, hanem keresztényként, székelyként és magyarként vagyunk jelen, emlékeztet arra, hogy 2017-ben betolakodók vannak Európában, akik a kultúránkra törnek” – mondotta Daragus.

Csikány Tamás budapesti történész és honvédezredes szintén az előtte felszólaló által elmondottakat erősítette meg. „Itt, Székelyföldön a katonai hagyományőrzésnek különösen fontos jelentősége van, fontos, hogy az az öntudat és büszkeség, ami eltölti a székelyeket – de ugyanúgy a csonkaországi magyarokat is – ne csak egy érzelmi töltet legyen, hanem abban legyen tudatosság is. Tudjuk azt, hogy mire és miért vagyunk büszkék. Ismerjük azokat az embereket, hőseinket, szépapáinkat és dédapáinkat, akik azért éltek és harcoltak, hogy mi most itt lehessünk, nyugalmunk legyen, békesség legyen. Ezek az emberek megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk, ebben van szerepe a katonai hagyományőrzésnek” – mondotta a történész, aki történelmi példákkal elevenítette fel a hősök emlékezetét, akik ezek kilométerekre a szülőföldtől áldozták fel magukat az országért és a nemzetért.

„Miért teljesítették nehéz feladatukat? Azért, mert tudták, ha hazajönnek, akkor bele kell nézni a szomszédaik, ismerőseik szemébe, és ők el tudták mondani, hogy megtették azt, amit ti elvártak tőlük. Ettől kezdve nem érheti szó azt a közösséget, amelynek mi a tagjai vagyunk” – vélekedett Csikány Tamás.

A szentmise a nemzeti imáink eléneklésével ért véget, amihez zenei aláfestést Vesztergám Miklós kalocsai tárogatóművész nyújtott, majd a jelenlevők a templomkertbe vonultak, ahol szokás szerint felcsendült a Gábor Áron rézágyúja kezdetű nóta, szintén tárogató kíséretében.

 Megemlékezés a huszárszobornál

A misét követően a jelenlevők Erdély egyetlen, a torjai Árpád parkban levő huszárszoborhoz vonultak (2013-ban avatták a mozgalom emlékére, Miholcsa József szobrászművész, hagyományőrző alkotása – szerk.), ahol koszorúztak, majd előléptetésekre kerül sor. Demeter Zoltán közhuszárt huszárhadnaggyá, míg László Lajost huszárőrmesterré léptette elő Jakab Kevend h. ő. huszárkapitány.

A rendezvény végén Hatos Mihály plébános, a mozgalom torjai meghonosítója érdeklődésünkre elmondta: egy rendkívül sikeres, jó hangulatú akadémia zajlott le január 14–15-én, az előző években tapasztalt apró súrlódások megszűntek. „Az eddigi tíz év legszebb, legkooperatívabb eseményén vagyunk túl. Kitűnő előadók vettek részt, itt volt a Magyar Katonai és Hagyományőrző Huszárszövetség alelnöke, úgymond első kézből kaptuk azokat az információkat, amikre szükségünk volt, és amiket meg kell tanulnunk. Jó volt ennyi embert együtt látni, beszélgetni, imádkozni, és aztán mulatni is” – summázott a tábori lelkész. Az idei akadémia ebéddel, majd a nap hátralevő részében további előadásokkal zárult.

Hozzászólások