Emlékállítás Gábor Áronnak

Emlékállítás Gábor Áronnak

Amint arról korábban röviden beszámoltunk, civil kezdeményezés révén egy újabb Gábor Áron-szoborral gazdagodott az ágyúöntő szülőfaluja. A meglehetősen csípős időjárás miatt a településről nagyon kevesen vettek részt az ünnepségen, így ígéretünkhöz híven felidézzük az eseményen elhangzottakat.

November 25-én már lehullt az első hó az Ojtozi-szorosban, így kegyetlen hideg lopakodott le Bereckbe is a hadak útjáról. Így nem csoda, hogy a Juhos Gábor által megvásárolt, díszbe öltöztetett ingatlan előtt meglehetősen kevesen gyűltek össze, hogy részt vegyenek Turi-Török Tibor Gábor Áront ábrázoló mellszobrának avatóünnepségén.

Gábor Áron kultusza

Az ágyúöntő egykori szülőházán levő telken a szabadságharcot és a magyarságot, valamint Gábor Áronra emlékeztető jelképeket szerelt fel az anyaországi sportember, aki évről évre maratonfutással jelzi, hogy a székelység igényt tart az autonómiára, és immár félig-meddig bereckiként ő is egyetért ezzel az igénnyel. A hivatásos maratonista az ingatlant teljes egészében az ágyúöntő emlékének szentelte. A régi bútorokkal berendezett szobában ott üldögél a szabadságharcos ezermester mása, így a megfáradt, kíváncsiskodó turista akár képzeletbeli beszélgetést is folytathat tekintetét a főútra vető alakkal. De Juhos Gábor ezen is túlment: a Gábor Áron-kultuszt erősítendő, a ház elé egy kőszobrot készíttetett, így most Vargha Mihály szobrászművész egészalakos, 1992-ben avatott alkotása mellett egy újabb mű ábrázolja a falu nagy szülöttét, akinek emlékezetét Dimény Zoltán polgármester, Fejér László Ödön szenátor, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke és Bakk Dávid László, a Székely Nemzeti Tanács képviselője elevenítette fel.

 

A székelység szimbóluma

Az ünnepség levezetését Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor vállalta, aki miután köszöntötte a maroknyi egybegyűltet, Juhos Gábor tevékenységét méltatta: budapestiként minden évben Kököstől Bereckig szaladva hívja fel a figyelmet az önrendelkezés fontosságára, a kitartás példáját mutatva mindannyiunknak. Elsőként a nagyközség polgármestere, Dimény Zoltán szólt a jelenlevőkhöz, Gábor Áront a székelység egyik szimbólumának nevezve. „Bárhol elhangzik az ágyúöntő neve, akkor biztos, hogy Bereckről is szó esik. A település neve egybenőtt a Gábor Áronéval, aki szimbóluma lett nem csak a településnek, hanem a székelységnek, a magyarságnak és a hősiességnek is. Egy olyan hős, aki nekünk itt, Székelyföldön erőt és bizalmat ad, és a mai generációnak azt üzeni, hogy helyünket itthon kell megálljuk, itt kell megteremteni azt a jövőt, amit Gábor Áron és társai elképzeltek” – hangsúlyozta a polgármester.

Az utána felszólaló Fejér László Ödön szenátor úgy vélte: minden kornak megvannak a maga Gábor Áronjai. „Ne vegyék túlzásnak azt, hogy párhuzamot állítok a tüzér őrnagy ágyúkészítése és Okos Márton, valamint gyalogos útitársa, Juhos Gábor tette között, akik fittyet hányva a Securitate megtorlási veszélyeire, gyalog mentek el Párizsig, és a Ceaușescu-rezsim által kitervelt, az erdélyi magyarság felszámolását célzó falurombolásra hívták fel a Nyugat figyelmét. De se szeri, se száma azoknak a történeteknek, amelyek hosszú évtizedek során gyűltek össze, és a székely családoknak az elnyomással, a megaláztatással és az igazságtalansággal szemben mindennapi harcáról szóltak, szólnak. Sajnos, a példákat ma is gyarapítják a szimbólumaink használatáért vívott harcok, az ártatlanul fogvatartott székely fiatalok, Beke István és Szőcs Zoltán meghurcoltatásának esete vagy a magyar ajkú tanítóink megalázása, hogy csak néhányat említsek a sok közül” – mondotta a szenátor.

Szerinte felfoghatatlan, hogy ma is vannak olyanok, akik magyarnak tartják magukat, és mégis hazájuk ellen fordulnak szavazataikkal, beállnak a sorba, és megbélyegzik a magyar embert. „Ilyen tettekre nincs magyarázat!” – jelentette ki a szenátor, aki szerint a szoboravatási ünnepségnek fontos üzenete van, éspedig az együvé tartozásé. „Mi is jelképezné ezt jobban, mint az, hogy ma itt állunk, Bereckben, Juhos Gábor házánál a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke, a kalotaszegi Okos Mártonnak meghívására, és egy Budapesten született és alkotó művész, Turi-Török Tibor szobrával tisztelgünk a község nagy szülöttje, Gábor Áron előtt” – mutatott rá arra, hogy távoli vidékek emberei között is működhet az összefogás.

 

A közöny nagy akadály

Bakk Dávid László, a Kézdiszéki Székely Tanács elnökségi tagja Dávid Antal Háromszék nem alkuszik című könyvét hozta magával az ünnepségre, mondván: gyerekkora egyik kedvenc olvasmányának címe ma is aktuális. „Nagyon is fontos ez az évfordulós ünnep, hiszen székely népünknek most is kijut a történelem során már annyiszor kiosztott megaláztatásból, a magyarellenességből. Mi lehet erre a méltó válasz? Háromszék nem alkuszik! Székelyföld nem alkuszik! Erdély magyarsága nem alkuszik! Az eszközök a kezünkben vannak, és legnagyobb ellenségünk a közönyünk, fásultságunk, saját sorsunk irányítása. Gábor Áron népére nem ez kellene legyen a jellemző. Nemzeti hősünk tettei és sorsa azt bizonyítják, hogy sokkalta kétségbeesettebb helyzetben is van remény a feltápászkodásra, csak hinni kell Istenben és önmagunkban” – summázott a Székely Nemzeti Tanács képviselője.

 

Meg kell őrizni Gábor Áront

Patrubány Miklós elmondta: kötelességének tartotta az ünnepségre eljönni, hiszen ő maga ugyan csíki székely, de a nagyapja hilibi volt. Az MVSZ elnöke a magyarok hőseinek más nemzetek általi kisajátítása miatt kongatott vészharangot, konkrét példákkal mutatva be, miként lett román, horvát, szerb vagy éppen cseh egy-egy kimagasló magyar személyiség. „Fokozottabb figyelmet kell szentelnünk értékeinknek és nagyjainknak. Gábor Áront előttem már sokat méltatták, én viszont arra figyelmeztetek, hogy meg kell őriznünk őt magunknak. Hunyadi Jánost és Mátyás királyt kisajátította a románság, a szlovákok pedig Liszt Ferencet több más felvidéki nagysággal egyetemben. És Gábor Áron sem kerülte el a sorsát, hiszen nem is olyan rég, tíz éve nem más, mint a magyarországi akkori kisebbségi ombudsman, Kállai Ernő állította azt, hogy cigány volt, és ezért a cigányság nemzeti hőseének tekintendő. Ez annyira szárnyra kelt, hogy televíziós műsorokban is ez hangzott el, cigány képviselők dicsekedtek azzal, hogy Gábor Áron az ő nemzeti hősük. Ezt egyedül a háromszéki Egyed Ákos professzor cáfolta, de kevés volt a hang mögötte, és nem sikerült tompítani ezt a kisajátítási mozgalmat.” Patrubány reményét fejezte ki, hogy a Gábor Áron-házban ezt a cáfolat is helyet kap. „Erre azért is szükség van, hogy azt a keveset, ami Trianon után számunkra megmaradt, ne hagyjuk elveszni” – nyomatékosított.

A szobrot Okos Mártont, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke és a helybeli Kurta Magdolna leplezte le. A koszorúzás után ökumenikus egyházi áldás következett, ezt Bardócz Csaba ikafalvi református lelkipásztor és Csomós László berecki római katolikus plébános végezte. Az ünnepségen közreműködött a Comenius-iskola énekkara, amelynek diákjai alkalomhoz illő verseket és dalokat adtak elő.

Hozzászólások