Felhívás!

Diákok tisztelegtek 1956 emléke előtt

Diákok tisztelegtek 1956 emléke előtt

A járvány kitörése előtt a céhes város egyik leghangulatosabb rendezvénye az október 23-i fáklyás felvonulás volt, amikor a város középiskolái a főteret megkerülve a hősök emlékművénél adóztak az 1956-os forradalom és annak résztvevői emléke előtt. Idén a megemlékezés jórészt iskolai rendezvényekre szorítkozott.

Pénteken a 11 órás nagyszünetben a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum diákjai a patinás intézmény udvarán kulturális műsorral emlékeztek a forradalom hőseire. A verses-zenés műsort az iskola kilencedik és tizenkettedik osztályos diákjai adták elő. Az előadást összeállító és betanító Nagy-Babos Tamás és Edit tanár házaspár Magyari Lajos, Tollas Tibor, Székely János és Páskándi Géza alkalomhoz illő írásaiból válogatott, az énekesek kilencedik és tizedik osztályosok voltak.

Az előző években a református temetőben is műsort mutattak be a Református Kollégium diákjai az 1956-os kopjafánál, idén azonban a város vezetősége, a kollégium küldöttei és a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állományának tagjai imádkoztak és koszorúztak, majd az egykori kaszárnya előtti Hősök emlékművénél a temetőben résztvevőkhöz csatlakozva az RMDSZ városi szervezete, a Nagy Mózes Elméleti Líceum és a Bod Péter Tanítóképző vezetősége, illetve civilek helyezték el a kegyelet virágait az emlékmű talapzatára.

A Református Kollégium diákjai a műsorukat vasárnap a 11 órás istentiszteletet követően mutatták be. Az igét hirdető Beder Imre református lelkipásztor beszédét részben az 1956-os forradalomra alapozta, de azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy minden nagyszerű kezdeményezés halálra van ítélve az emberi gyarlóság, a széthúzás miatt. „Hiába van egy nagyszerű gondolat, ha az emberek nem tudnak egyként mögéje felsorakozni, nem őszinték egymáshoz, és elfordultak az Isten által is elvárt értékrendtől” – mutatott rá a tiszteletes.

Az ünnepi műsort megelőzően Farkas Ferenc, a Református Kollégium igazgatója az 1956-os események fontosságát emelte ki, majd kezdetét vette a Rancz-Gyárfás Zsuzsánna tanárnő, Bartos Károly iskolalelkész és Hodor Tamás tanár által betanított műsor, aminek elején Gergely Zsolt végzős diák osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. „1956. október 23. A minap elgondolkodtam azon, hogy mit is jelent az érték? Mi az, hogy értékelni igazán valamit?

A kérdésemre több száz válasz létezik, ezek hasonlóan az enyémhez, mindenkinek a lelkében ott rejlenek. Az én válaszom: megbecsülni azt, ami volt, ami van, és ami lesz. Értékelni a múltat, az embereket, őseinket. Értékelni, hogy itt élhetünk, és itt ünnepelhetünk. Értékelni és remélni a szebb jövőt. Egy nemzetnél nem csak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői – vallja Egri József. 1956. október 23-a egy elgondolkodtató történelmi esemény napja. Diktatúra, forradalom, terror, szabadságvágy. Súlyos szavak. Át tudjuk érezni azt a napot? Át tudjuk érezni e szavak jelentését? Déry Tibor így fogalmaz: a magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma, egyúttal az első győzedelmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik” – mondta a diákszónok.

A műsor hátralevő részében közismert, alkalomhoz illő dalok csendültek fel monológok kíséretében, az iskola diákjai pedig rövid előadással is érzékeltették, hogy mi táplálta a forradalmi lángot.

Hozzászólások