100 éve zajlott az ojtozi csata

100 éve zajlott az ojtozi csata

Nem csupán a szakmabeliek, hanem laikusok, történelmünk iránt érdeklődők számára is nyitott volt az a konferencia, amely szombat délután kezdődött Bereckben. A bemutatott előadások nyitották meg az eseménysorozatot, amelyet Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a község önkormányzata szervezett, az ojtozi csata 100. évfordulójára emlékezve, az akkori események és az ott elesettek tiszteletére.

Hazai és anyaországi történészek előadását hallgathatta meg a közönség – a rendezvény egyben a hétvégén zajló Bereck községi napok nyitó mozzanata is volt. Szakmabeliek, azaz történészek mellett a magyar történelem részleteire kíváncsi érdeklődők, vendégek és meghívottak, Sopronból érkező hagyományőrzők töltötték meg a művelődési központ nagytermét szombaton.

Az előadások sorát dr. Nagy Szabolcs történész, levéltáros nyitotta, Az 1916. évi román betörés háromszéki hatásai címmel arról beszélt, forrásokkal, adatokkal alátámasztva, hogy a lakosságot jóval nagyobb veszteségek érték, mint ahogyan azt bizonyos szakmunkák tartják.

Dr. Pollmann Ferenc hadtörténész vette át a szót Nagy Szabolcstól, aki a nyomda ördögére hivatkozott, és pontosította az általa tartott előadás címét, amelyet mi is hiányosan harangoztunk be, a teljes cím tehát: Mărăști–Mărășești–Ojtoz – A román hadsereg 1917-es újjászületése.

Illésfalvi Péter hadtörténész, muzeológus A székelyudvarhelyi cs. és kir. 82. gyalogezred részvétele Ojtoz–Sósmező térségében az 1916–1917-ben lezajlott harcokban címmel tartotta meg előadását, Gottfried Barna történész, levéltáros „Tüntető” támadás Ojtoztól északra címmel beszélt. Nagy József történész naplók, visszaemlékezések alapján elevenítette fel, hogy milyenek is voltak a román királyi hadsereg székelyföldi harcai a román résztvevők szemszögéből, a sort végül Brummer Krisztián zárta A soproni vasezred története című előadással.

Az előadássorozatot záró szakmai vita után lehetőség nyílt felkeresni a település néhány nevezetességét (Gábor Áron-emlékház, falumúzeum, római Castrum).

Dr. Nagy Szabolcs előadásából idézünk néhány figyelemreméltó gondolatot: a Köpeczi Béla által jegyzett, három kötetes Erdély története című munkában az olvashatjuk, hogy a román betöréssel nem érték számottevő veszteségek Székelyföldet, ám ez így, ebben a formában kijelentve téves.

Több okból is megsínylette ugyanis a lakosság a történelmi fordulatot, ilyenek a tervszerűtlen kiürítés (ennek során rémhírterjesztésért elítélték azokat, akik azt rebesgették, hogy jönnek a románok, a katonai és civil vezetés közötti érdekellentéteket is a lakosság sínylette meg), a hadsereg által okozott károk (fosztogatások, rekvirálások, kvártély), a lakosságot ért egyéb atrocitások (helyben maradtak bántalmazása, elhurcolások). 1916 ősze és 1917 kora nyara között megműveletlen mezőgazdasági területek, ebből kifolyólag óriási élelmezési nehézségek (a rendelkezésre álló keveset is többnyire a hadsereg, a táborok foglalták le), kiüresedett falvak, riasztó számok („17000 elhurcoltból 3000 tért haza”) írják le az akkori állapotokat. Nem segített az sem, hogy a térséget hadműveleti területté nyilvánították, és nagy számú embert befogadó karantén-táborokat létesítettek például Sepsiszentgyörgyön (ezek rendszerint nem csupán egészségügyi célokat szolgáltak, egyfajta „átvilágítása” is történt az ott tartózkodóknak.

Mindezzel együtt 1918 végéig mindössze Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy részleges (!) kárpótlása történt meg, a többi települések semmit sem kaptak.

Vasárnap a felújított Ojtoz-telepi római katolikus templomban szentmisével indult az ünnepség, majd emléktáblát lepleztek le, helyi és magyarországi hivatalosságok részvételével, ezt követően a berecki falunap hivatalos megnyitóján vehettek részt az érdeklődők. A vasárnapi eseményekről is hamarosan beszámolunk, a következő Bereck Körképben olvashatnak majd részleteket.

„Városunk – az oláhok által kirabolva, a németek által kihasználva, kiélve, az egerek pusztítása s a múlt évi silány termés által megnyomorítva – már eléggé megszenvedett, s így legfőbb ideje volna, hogy végre-valahára lélegzethez jusson, és felszabaduljon az oláh betörés okozta már-már elviselhetetlen terhek alól. Mély tisztelettel kérem Alispán Urat, miszerint illetékes helyen és alkalmas módon kieszközölni kegyeskedjék, hogy a katonaság városunk területéről még pihent más területre áthelyeztessék, s az itt létesített egészségügyi és erkölcsi vesztegzár-állomás is megszüntettessék és ennek kapcsán az orosz hadifogságból visszatért – s itt a város lakosságát, lélekszámát jóval meghaladó számban – összegyűjtött katonák innen elszállíttassanak.” A fenti szövegrészlettel zárta mondandóját dr. Nagy Szabolcs. A kiragadott rész egy korabeli rendőrségi jelentésből származik, és sepsiszentgyörgyi állapotokat tükröz.

Hozzászólások