Oreo-torta

Napok óta azon gondolkodom, hogy az új világban, ahol a biztonság az utolsó szuszt szorítja ki épp a szabadságból, félelemmel körbekerített élőhelyük labilis védelméből egymásra acsargó emberek sokaságában botladozva, teljesen elveszettem receptjeim fő fűszerét, a humort.

Pedig a vidám és elégedett ember, az egészséges ember is, akinek testében az interferonok gond nélkül öldösik a vírusokat, hogy a falósejtek éhen ne pusztuljanak. Mondják, hogy ez nem olyan vírus, hogy ez nem olyan oltás, hogy szégyelld magad, meg hogy mégse tedd, aztán pont ezekből a szavakból épült faló (a fából készült trójai, nem a sejt, amelyik vírushullát fal) a fejedbe kerülve fog megbetegíteni. Azon tény pedig, hogy bizonyára megnőtt az öngyilkosok, szenvedélybetegek száma, mit sem számít, míg a koronavírus-tesztjük negatív, mert csak a pozitívok számának növekedése adhat aggodalomra okot.

Nos, én ezentúl is próbálok pozitív maradni, az élet szépségének, ugyanakkor múlandóságának elismerésében, a test egészséges táplálásának mindennapos eleget tevésében, de ezen pozitivitás miatt senki ne aggódjon miattam!

Oreo-tortát sütök, de nem eszem, csak módjával, hogy a cukor, a csokoládé meg liszt e művelettel arányosan telepedhessen deréktájékomra. Mert, ugye, élni kell, de ha lemondunk minden jóról, akkor minek? És, ha már Oreo-torta, akkor készítsük a legfinomabbat! Alapja legyen brownie (tésztájában csokoládé, kakaó, cukor, liszt, vaj, tojás), krémje pedig tejszín, mascarpone, görög joghurt elegye, melyben a nem túl apróra tört Oreokeksz-darabkák rejtőzködhetnek. A tejére csurgathatunk olvadt csokit, szórhatunk is rá csokit, de a cifra mintás Oreo-kekszek díszítő jelenlétét semmiképp ne hagyjuk el!