Kínai

Kínai Életmód

Míg Kosztolányi Dezsőnek csak egy álom adatott a színes tintákkal tarkított életről, az enyémet oly pompásra festették színházaink, a XII. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon, hogy még gazdálkodhatok is belőle jó darabig.

Ugyanis az elkövetkező két évben ily előadások tömkelegéről már én is csak álmodhatok. De sebaj, kárpótlásként majd rugdosom a langymelegen aranyló őszben a rozsdabarna leveleket, akár kupacba is gereblyélem, talán bele is vetődöm, fittyet hányva az árgusan figyelő szemeknek. Mert abból persze van bőven.

Nemzetiségileg és ebédileg ma Kínába látogattam, egy egyszerű zöldségleves erejéig. Mire elkészült, némileg elszékelyesedett, azon okból kifolyólag, hogy a kínai kel és shiitake gomba, hiánycikk lévén, szárhegyi káposztára és gyergyói csiperkére változott. Ahhoz pedig, hogy a székely ember tofut meg szójakockát fogyasszon, a csirkék influenzásak, a disznók trichinella-fertőzöttek, a marhák meg kergék kellene legyenek. Esetleg lehet elkötelezett vegetáriánus az illető, de ez a mi szűk családunkra nem jellemző, ezért kis csirkemell-kockák kerültek a levesbe, az 1 liter alaplé, 2 szál újhagyma, 1 murok, 1 kisebb kápiapaprika, marék zöldborsó, 2 evőkanál olaj, 1 teáskanál reszelt vagy pácolt gyömbér mellé. Kurkumával, köménymaggal, chilivel, fahéjjal ízesítve egy jó leves és több gyomor kerekedett.

SzakÁ(rus) Cs(illa)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.