Kálomista

Megjött a tél, pont annyi havazással, hogy a padlócsempetörlő applikációmat kénytelen legyek bekapcsolni. Ha meg tél eleje, akkor városunk ünnepe is teljes erővel dübörög (a szerző gyergyószentmiklósi – szerk. megj.).

Természetszerűleg nem a telet ünnepeljük, abból ugyanis annyit kapunk, hogy sok is a jóból (az éves átlaghőmérséklet itt állítólag 5,5 fok), hanem városunk névadójának, Szent Miklósnak napját. Mint e névből is kitűnik, ha egy fatális tévedés során a Gyergyói-medence feltelne vízzel, a nagy katolikus tengerben igen csekély mennyiségű kálvinista hal úszkálna. Ezek egyike lennék jómagam is, és mint a Református Nőszövetség tagja, némi egyeztetés után, elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy megejtsük fellépőnket a Kárpát-medencei Disznótoros Fesztiválon.

Jöttünk, főztünk, és még nyertünk is: tapasztalatot, szeretetteljes együttlétet, hálás szavakat a kiosztott ételért, dicséretet a zsűritől, és nem utolsó sorban ezüstkupát és aranymedált. Mi mást főzhet ilyenkor az ember, mint kálomista levest (1 kilónyi húsos csont, 1–1 hagyma, nagyobb krumpli, karalábé, 5 murok, 3 petrezselyem, 2 gerezd fokhagyma, levesbetéthez 2 tojás, liszt, csipet só)? Készült kálomista mennyország is, mely hangzatos név alatt egy lebbenccsel felturbózott vargabéles lapul.