Halfasírt

Se szeri, se száma azon fogadalmaimnak, hogy soha többé nem veszek hűtőpolcokon újonnan felbukkant, ismeretlen fagyasztott halfilét, aztán mindig megszegem, és így utólag irtó szépeket gondolok a csomagolóról.

Így jártam ma is, és így lett a halfiléből halfasírt, ami nem egy káprázatos pályafutás egy filének, de szükség törvényt bont alapon, no meg mivel ebéd kellett a családnak (annak pedig minden tagjának), szaporodásra kellett bírnom valahogy. Ugyanis olvadás után a vaskos halszeletek igencsak satnyává változtak, kiizzadván magukból annyi vizet, hogy azóta is azon töröm a fejem, hogyan sikerülhetett ennyit megitatni velük (velem meg ennyi drága jeget vetetni). Ezen szeletecskék kis segítséggel halkockákká alakultak, melyek összevegyülve hagyma-, fokhagyma- és szalonnakockákkal, tojással, prézlivel, fűszerekkel, némi sülés után, csodás fasírtalakot öltöttek. Sült krumplihasábok körítésével meg végül is igen finom ebéd kerekedett.
A halfagyasztónak meg ezúton egy szívélyes üdvözlet, egy olyan halfogyasztótól, aki, hála neki, ma is kiélhette kreatív hajlamait a konyhában. És habár a jégpáncél egyre becsesebb, ti. igencsak fogyatkozik a sarkokon, ezt adhatná egy kicsit olcsóbban.
SzakÁ(rus) Cs(illa)