Gondolatok a konyhában – Pisztrángos

Végre-valahára, kicsiny városunkban ismét kapható friss hal! Sőt, ezek nemcsak frissek, hanem egyenesen gyergyóiak, ugyanis a település mellett, kis medencékben növekednek, tiszta, hegyi levegőn (amit ők ugyan nem értékelnek, ellenben, mi bicikliző vásárlók igencsak szívesen kapkodunk, míg fölfelé karikázunk).

Csodás környezet ez egy növekvő halnak, melyet meg is érdemel, tudniillik elérvén a kívánt súlyt, nyomban lesújt rá végzete, szatyorba kerülvén távozik az enyészet felé. Persze, ezen úton még szerez néhány szerfelett kellemes percet a fogyasztónak, a tányér fölé hajló boldog arcokat pedig én is örömmel figyelem. Nálunk ugyanis a sült hal módfelett élvezetes ebédnek, vacsorának számít, főleg az utódaim számára!

Ma a lerben sütöttem őket, azért is, mert szép nagyra nőttek, és nem szerettem volna még derékba is vágni őket, nem utolsó sorban meg nem akartam a forró olaj szagát ebben a nagy hidegben kifelé hessegetni az ablakon (ugyanis, tapasztalat szerint, a hideg bejön, míg a szag hosszasan bent marad). Inkább jól megsózva-borsozva, hasukba fokhagymát, citromkarikát helyezve, vajdarabkákkal körítve, sütőpapírba csomagolva, tepsibe és sütőbe kerültek. Némi időt töltöttek így (kb. 20–25 perc), majd kikerülve a csomagolásból még pirultak is, hogy gusztusosabbá és ízletesebbé váljanak.

SzakÁ(rus) Cs(illa)

KÉP