Gondolatok a konyhában – Csicseriborsó

A minap jegyeztem meg – épp a füstölt pisztráng kapcsán –, hogy mily balgák is vagyunk mi emberi teremtmények, még akkor is, amikor saját táplálékunkról döntünk. Egyéb határozatainkról ne is essék szó, tán csak annyi, ha a rossz utat választjuk, de ezt belátván van erőnk visszafordulni, némi megelégedésünkre szolgálhat e hátraarc.

Csicseriborsó-mezőn nem volt alkalmam kalandozni, de tény, hogy a növényről hallottam, és úgy gondolván, engem ez nem érdekel, a továbbiakban nem is foglalkoztam vele. Pont addig, amíg egy tasak, ajándékba kapott egyed jött, elfogyott és győzött. Mivel egyik legjobb növényi fehérjeforrás, ráadásként alacsony ára mellett nagy tápértékkel rendelkezik, manapság megérdemelten szorong a kamrapolcon a sárgaborsó és a lencse közvetlen szomszédságában.

Felhasználása igen sokoldalú, a híres falafel&humuszon kívül az én konyhámban legnagyobb sikert mégis levesbetétként érte el. Nagy gyakorisággal készítek édeskömény krémlevest, melybe egy szép napon, isteni sugallatként (meg egyéb összetevők híján) főtt csicseriborsót szórtam. Mondhatni, ugyancsak dobogós helyen áll, ha urizálni akarok, a csicseriborsó ratatouille, ha meg nem, akkor a zöldséges csicseriborsó. Eme egytálételt fogyasztván, hozzáadott kurkuma, curry révén Franciahonból egyenest Indiába röppenhetünk.

SzakÁ(rus) Cs(illa)