Féljek a netes szerelemtől?

Lapunk e rovatában hétről hétre a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis Egyesület családterapeutái, Papp Adolf és Balázs Réka válaszolnak olvasóink e-mailben feltett kérdéseire. Bizalommal írhatnak az office.pronobis@gmail.com e-mail-címre.

„Kedves Adolf, hallottam a Házasság heti előadását az unitárius egyház rendezvényén. Különösképpen érintett az a része, amelyikben arról tett említést, mennyi veszélye van a társkereső oldalakon való ismerkedésnek. Én is megpróbálnám ezt az utat, de két gyermekkel félek is. Viszont a környezetemben nem találok olyan férfit, aki érdekel, pedig eljárok társaságba több helyre, színházba, sportolni… Hogyan ismerkedjek jól?”

Kedves kérdező! Mivel semmilyen háttér-információval nem rendelkezem, az ön helyzetéről, így csak általánosságokban tudok válaszolni. Úgy gondolom, az Ön esetében valóban nem olyan egyszerű társat keresni, gondolok a gyerekekre, és nagyon fontos az elővigyázatosság is. Első lépésként a leghatékonyabb az, ha tisztázza elvárásait fontossági sorrendben. Mi az, ami önnek a legfontosabb egy párkapcsolatban, illetve mi az, ami másodlagos, elhanyagolható? Ez mindenkinek más. Jó, ha szem előtt tartja azt a tényt, hogy az érzésekkel születünk, de a szeretetet tanuljuk. Ez azért fontos, mert a párkapcsolati viselkedést, a kötődési mintákat 7 éves korig megtanuljuk, és erre alapoznak a felnőtt párkapcsolati és társas kapcsolatteremtő készségeink. Arra bátorítom, hogy a személyes találkozásokat helyezze előnybe a netes csevegés helyett a társkeresés folyamatában, törekedjen arra, hogy szemtől szembe ismerkedjen. Arra viszont mindig figyeljen, hogy a találkozó helye ne legyen elszigetelt. Mindig tudassa közeli ismerősével, akiben megbízik, hogy hová ment, és kivel.

Nagyon sok tipp van arra a társkereső oldalakon, hogy mit kell mondani, és mit nem az első találkán. Én arra biztatnám, hogy beszéljen az elvárásairól, amelyeket rangsorolt, mert igazából azzal fogja jól érezni magát, akinek hasonlóak az elvárásai, elképzelései, ami a párkapcsolatot illeti. Nyilván tudatába kell lennie, hogy kevés az esélye, hogy mindez elsőre sikerüljön, de ha kudarcot vallott egyszer, vagy kétszer, ne adja fel, inkább tanulásként könyvelje el a történteket.

Ami a gyerekeket illeti – gondolom, a félelme, amit említ, erről szól –, nagyon megviselheti őket, ha egyik napról a másikra szembesülnek azzal, hogy önnek egy új társa van. A leghatékonyabb az, ha az új társat, csak akkor mutassa be a gyerekeinek, amikor a kapcsolatukban megszületett az elköteleződés az együttélés iránt. Az összeköltözés akkor a legszerencsésebb, ha a gyerekei is támogatják, nyilván ehhez nagyon sok időt kell együtt tölteniük a gyerekekkel közösen, amíg kialakul az elfogadás és a bizalom az új társ iránt. Nagyon fontos, abban az esetben, ha sikerül társat találnia, hogy új kapcsolatát megbeszélje volt férjével, és hogy meg tudjanak egyezni a gyermekekkel kapcsolatos kérdésekben is. A gyerekek szempontjából az ideális az lenne, ha volt férjének sikerülne elfogadni az új helyzetet, és a gyermekek előtt rábólintana új kapcsolatára.