Verselő gimnazista

Dimény-Haszmann Előd a csernátoni Végh Antal Általános Iskola ötödik osztályos tanulója, és egy évvel ezelőtt, 10 évesen különdíjat nyert egy, a költészet napjára meghirdetett versíró pályázaton. A kis gimnazistával és volt tanítónőjével a verselésről, a tervekről beszélgettünk.

– Csendes, kedves, szorgalmas, barátságos, jó érzésű, érzékeny gyereknek ismertem meg Elődöt. Ambíciós volt, szerette az anyanyelv-, matematika-, történelem-, földrajzórákat, de a testnevelés-, kézimunka-, illetve rajzfoglalkozásokat is. Gyorsan végezte feladatait, jó kézügyességgel rendelkezik, remekül használta a színeket. Amikor szélsziporkát, ötsorost írtunk az osztályban, már láttam, hogy ő ezeket nagyon könnyedén végzi, gazdag szókinccsel rendelkezik, próbálkozott haikuval is. Nagyon sokat olvasott, ha közösen elolvastunk egy meseregényt, ő biztos, hogy a folytatását is elolvasta – mondta volt tanítványáról Rákossy Szidónia tanítónő.

Látva tehetségét, arra biztatta tanítványát, hogy nevezzen be a versíró vetélkedőre.  

– Negyedikes koromban, tavaly tavasszal volt egy versíró pályázat, amit a költészet napjára hirdettek meg, a tanító nénim hívta fel rá a figyelmem, s mert az apukám is verset ír, én is kedvet kaptam hozzá, s megkérdeztem tőle, szerinte benevezzek-e, ő biztatott. Két verset küldtem el, az egyikkel különdíjat nyertem. A címe Ketten, és egy lánynak szólt, meg is jelent a Székely Hírmondóban a többi díjazott verssel együtt – kapcsolódott be a beszélgetésbe Előd.

Az írás könnyen megy neki, de a tanulás, s más iskolán kívüli elfoglaltságok miatt kevés időt tud szánni a verselésre. Eddig mintegy tíz verset írt.

– Kevés az időm, és az ihlet sem mindig jön. Apukám azt mondta, nem is kell erőltetni, amikor jön, akkor írok csak. Kedvenc témám a szerelem, az iskola, a mindennapokról írok, ami velem történik. Az összhang című versem a kedvencem, mert az a mostani barátnőmnek szól, és mert leírja az érzelmeimet iránta, s így könnyebben a tudtára adhattam, mit érzek – mesélte.

Írásait elsőként édesapjának (Dimény-Haszmann Árpád szerk. megj.) mutatja meg, majd a családi kupaktanácsnak, és azután annak, akinek szól.

– Édesapám szokott tanácsokat adni, mindig hoz egy-egy kötetet vagy verset, hogy abba nézzek bele, olvassam el, megkérdezi, tetszett-e. Az ő köteteit is elvettem és olvasgattam, bár ő azokat nem ajánlotta. Javaslatait mindig elfogadom, mert ő igazi költő, és olyan tanácsokat ad, amitől csak jobb lesz a versem. Nekem az a jó vers, amikor a költő magáról ír, ami vele történik, vagy szeretem azt is, amikor összebolondítja a szavakat. A kedvenc íróm Gordon Corman, aki A 39 kulcs sorozatból több kötetet is írt, ő izgalmasabb történeteket ír, mint a sorozat többi írója. A kedvenc költőm pedig az apukám – hangsúlyozta.

Előd kihívásként tekintett rá, és ügyesen szerepelt a Pontszerző matematika versenyen és a Luminamathon vetélkedőn, de részt vett a Barangolás Európában helyesírási, anyanyelvi és rajzversenyeken is. A színjátszó találkozó is élmény volt neki, egy nagy közös osztályélmény. A legbüszkébb azonban a versíró pályázaton elért eredményére, a különdíjra. 

– Arra apukám is nagyon büszke volt, azt mondta, meg is lepődött, hogy engem is érdekel a versírás – tette hozzá mosolyogva.

Előd kedvenc tantárgya a matek, az infó, a torna, a rajz, a történelem, a földrajz, a biológia és a magyar. Szeret közösségben lenni, tanulni, a digitális oktatást azonban nem kedveli.

– Szerencsére csak két napot voltunk onlineban, de az nagyon rossz volt, akadozott a közvetítés. Szeretek iskolába járni és tanulni, csak a házi feladatokkal van bajom, sokszor túl sokat adnak, nem is nagyon jut időm másra – magyarázta.

Kevés szabadidejében olvas, rajzol, harsonázni tanul, verset ír, focizik, biciklizik. Szeret legózni, és hétvégeken számítógépen is játszik.

A pályaválasztást firtató kérdésemre mosolyogva válaszolt.

– Profi focista szerettem volna lenni, de apukám szerint arra kevés az esély, így programozó szeretnék lenni, számítógépes játékokat készítenék, vannak ötleteim, azokat szeretném megvalósítani.