Vakáció hírnöke

Talán nincs is szebb látvány ilyenkor a természetben, mint egy virágba borult, terebélyes bodzafa látványa, de lehet csak elfogult vagyok, mert az egyik nagy kedvencem a bodza. Már iskolás koromban felfigyeltem rá, főként azért, mert amint megjelentek virágtányérjai, nekem azt jelezték, hogy vége a tanévnek, és eljött a várva várt nyári vakáció. Ma is, mikor először látok meg egy virágzó bodzafát, ez jut eszemben, vakációs hangulat fog el, feltör az emlék, mikor bodzaágból sípot készítettünk a barátokkal.

Azonban a bodza nem csak mint a vakáció hírnöke lopta be magát a szívemben, hanem a virágzatából könnyen és hamar, ízletes üdítőital elkészítése miatt is. Igaz, az a hamar elkészülés csak most van, mert gyermekoromban az a két–három nap, amíg áztak a bodzavirágok, nagyon hosszúnak tűnt, és az ötliteres adag pedig gyorsan elfogyott. Utánpótlásra lett volna lehetőség, ugyanis a bodzavirág júniusban végig, erdőkben még július elején is szedhető, csak a cukor akkor nem volt korlátlan mennyiségben a készleten. Akkor üdítőként fogyasztottuk, ma már szedek télire a házipatikámba, meghűlés ellen javallott.

Továbbá ősszel, mikor megjelennek a bogyótermések, szörpöt, dzsemet lehet belőlük főzni. A fekete bogyókat a madarak is nagyon kedvelik, ennek bizonyítéka a mezőkön áthaladó magasfeszültségi oszlopok alatt virágzó bodzabokrok, mert azokat nem emberek ültették, hanem a madarak. Így míg bodzabokrot látok virágozni, nyugodt vagyok, mert tudom, hogy az énekes vándormadaraink lesz miből őszire zsírpárnákat növesszenek, jó kondícióra szert tegyenek, mire megkezdik a hosszú vándorutat.

Kelemen László