Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Vaddisznóhajtáson

Vaddisznóhajtáson Cseperedő

Igazi téli vakáció volt a mostani, lehetett szánkózni, sízni, korcsolyázni, túrázni, hóembert építeni, minden diák kedvét lelhette a nagy havazóba.

Kisgyörgy Gergő negyedik osztályos tanuló, a sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskolába jár, a téli szünidőt szereti a legjobban, a tantárgyak közül pedig a számtant.

Mínusz 15 fokos hidegben kint a természetben, az erdőn beszélgettünk. Érdekelt miért a téli szünidő a kedvence, mert ennyi idős lehettem, mikor a téli vakációkban csúzlival a kézben, barátokkal az erdőt jártuk. Majd később már távcsővel, madárhatározóval és jegyzetfüzettel a hátizsákba madarásztunk. Vajon Gerit mi motiválja?

Szeretem a természetet, az állatokat, de legfőképp a hajtást, mondja. A sugási Vadas Vadászcsoport legifjabb tagjaként hajtó, és a nyúlhajtást szereti a legjobban. Az jutott eszembe, hogy biztos azért, mert a nyúl apróvadnak számít, és Geri is még kicsi, de azért megkérdeztem. Azért szereti a nyulászatót, mert a mezőn egyedül is mehet, és ekkor értettem meg, hogy a hajtás nem csak szenvedély, hanem életmód folyamatos fejlődéssel, tele kihívásokkal. Geri már három éve lépet rá a hajtóélet göröngyös útjára. Erdőben, vaddisznóhajtásba csak felnőtt hajtó társaságába mehet.

Most már végképp kíváncsi voltam, melyik volt a legizgalmasabb pillanat az erdőn, medvével találkozott-e? „Karácsony Lacika mellett voltam vaddisznóhajtáson – emlékszik vissza Geri –, mikor egy medve visszafordult a hajtásba, és egyenest felénk tartott. Már két méterre volt, mikor fel akartunk mászni egy fára, végül addig kiabáltunk, míg a medve továbbment.” A következő kérdésre sejtettem mi lesz a felelet, de feltettem – mi szeretnél lenni, mikor nagy leszel? Vadász – jött a határozott válasz.

Kelemen László

 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük