Tavaszváró túrán

Veréb, szarka, citromsármány, dolmányos varjú, kenderike, vörös vércse került szem elé a legutóbbi madarász túra alkalmával. Az uzoni Ambrus László madarász barátommal minden évszakban többször is lejárjuk az Uzon, Sepsimagyaros, Lisznyó útszakaszt.

Legutóbb is így történt, a Feketeügy mentén hagytuk el a műutat, ahol rendszerint dolmányos varjak várnak. Most is ott bóklászott a dolmányt viselő, büszke járású varjú az ártéren. A társa – vagy egy másik példány –, ott ült a villanyoszlop tetején, és figyelte miben mesterkedik a földkupac mellett. Lehet, egerészni akart, nem tudni, mert nem vártuk meg, míg komótosan eldönti, mi legyen.

Alig tettünk meg egy rövid szakaszt, mikor tőlünk nem olyan távol megmozdult egy száraz fűcsomó, majd egy szürkésbarnás hátú valami futva cikázott az avar közt. Közelebb mentem, hogy lássam mi az. Ekkor megállt, olyan tizenöt méterre lehetett tőlünk, nem mozdult, majd a száraz növényzet közül kíváncsian kidugta a fejét egy citromsármány. Még egy pillanatig tétovázott, majd, mint az egér, szaladt tovább.

Mindenképp lencsevégre szerettem volna kapni. Előzőleg Ambrus László épp arról beszélt, hogy ezen a télen a madáretetőjét nem látogatták a citromsármányok, mint előző években. Sőt a télen nem is látott ilyen madarat, és íme, itt van előttünk egy szép hím egyed. Óvatosan felemeltem a fényképezőgépet, de folyamatosan takarásban állt a madár. Közelebb magához nem fog engedni, azt tudtam, ezért oldalt fordultam, és úgy haladtam, hogy közben a távolságot tartottam. Mikor pedig kikerült a takarásból, le is kaptam, de azzal elrepült. Később több példányt is láttunk. Egyik egy jéggel szegélyezett tócsában fürdött, majd egy a közeli akácfára szállt, és ott kezdte szárítani átázott tollruháját a ragyogó napsütésben.