Egy Halak csillagjegyű gyerek képzeletvilága
Én nem szeretem a szabályokat, de titeket igen, és azért elnézem nektek, ha parancso...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Legutóbb is így történt, a Feketeügy mentén hagytuk el a műutat, ahol rendszerint dolmányos varjak várnak. Most is ott bóklászott a dolmányt viselő, büszke járású varjú az ártéren. A társa – vagy egy másik példány –, ott ült a villanyoszlop tetején, és figyelte miben mesterkedik a földkupac mellett. Lehet, egerészni akart, nem tudni, mert nem vártuk meg, míg komótosan eldönti, mi legyen.
Alig tettünk meg egy rövid szakaszt, mikor tőlünk nem olyan távol megmozdult egy száraz fűcsomó, majd egy szürkésbarnás hátú valami futva cikázott az avar közt. Közelebb mentem, hogy lássam mi az. Ekkor megállt, olyan tizenöt méterre lehetett tőlünk, nem mozdult, majd a száraz növényzet közül kíváncsian kidugta a fejét egy citromsármány. Még egy pillanatig tétovázott, majd, mint az egér, szaladt tovább.
Mindenképp lencsevégre szerettem volna kapni. Előzőleg Ambrus László épp arról beszélt, hogy ezen a télen a madáretetőjét nem látogatták a citromsármányok, mint előző években. Sőt a télen nem is látott ilyen madarat, és íme, itt van előttünk egy szép hím egyed. Óvatosan felemeltem a fényképezőgépet, de folyamatosan takarásban állt a madár. Közelebb magához nem fog engedni, azt tudtam, ezért oldalt fordultam, és úgy haladtam, hogy közben a távolságot tartottam. Mikor pedig kikerült a takarásból, le is kaptam, de azzal elrepült. Később több példányt is láttunk. Egyik egy jéggel szegélyezett tócsában fürdött, majd egy a közeli akácfára szállt, és ott kezdte szárítani átázott tollruháját a ragyogó napsütésben.