Sárgyűjtő fecskéknek

A tavaly egy füstifecskepár nézte ki magának a tyúkoknak épített tágas épületet. Már annak örvendeztem, hogy megtelepednek, de sajnos, csak nézelődtek. Lehangolt a távozásuk, de nem adtam fel, és amint újra eljött a tavasz, modellgipszből, fűrészporból készítettem egy fecskefészket, amit sárral burkoltam.

Nagyon meg voltam elégedve a remekművel, kihelyeztem a pajtába, és biztos voltam benne, hogy majd nem tudnak ellenállni a hosszú útról hazaérkező villás farkú vándorok.

Nagyot dobban a szívem, amikor egy fecskepár berepült a pajtába. Türelmetlenül vártam, mi fog történni. Nem mentem közel, hogy ne zavarjam meg a madarakat, ezért felszereltem egy mini kamerát, hogy lássam, mint történik. A fecskék rá se néztek a nagy gonddal készült fészekre. Ám arra mégis jó volt, állapítottam meg, hogy marasztalásra bírja őket, és elkezdjenek saját fészket építeni. Hamar kiderült, az OSB lemezzel borított falra a sárgolyók nem tapadnak meg.

Arra gondoltam, segítek nekik, egy gyalulatlan deszkát helyeztem a kiszemelt sarokba. Izgatottan figyeltem a fecskék ki-be járkálását. A felvételen viszont nem lehetett látni, hogy mit csinálnak, mert kikerültek a látószögből.

Azt viszont láttam, hogy ahová a deszkát rögzítettem, na, oda nem szállnak. Nem maradt más, mint hogy bemenjek és szétnézzek. Ekkor vettem észre, hogy egy bot végén kezdtek el fészket rakni. A botot azért szúrtam volt fel a gerenda közé, hogy a villanykábelt legyen, ami megtartja, majd ott felejtődött.
Örömömben rohantam a csaphoz, és egy veder vizet loccsantottam ki a kertbe, a földre, hogy legyen sár, amiből tudnak fészekanyagot hordani. Hamar felfedezték a sárgyűjtőt, sőt, a környék fecskéi is mind onnan gyűjtötték a fészeknek valót. A fecskéim megépítették a fészket, és öt fiókát neveltek fel sikeresen.

Kelemen László