Mozaik – Nyári forróságban

Júliusban beköszönt a kánikula és a tartósan magas hőmérséklet embert, állatot egyaránt próbára teszi.

Az ember megpróbál védekezni a forróssággal szembe, több folyadékot, vizet fogyaszt, aki teheti, napközben otthon marad, árnyékosabb helyre húzódik. Ott ahol van klímaberendezés, a lakás lehűtése nem okoz túlságosan nagy gondot. Ahol nincs, ott hagyományos módon védekeznek a lakás felmelegedése ellen. Napnyugta után kinyitnak minden ablakot és az esti hűvös levegővel hűtik le a szobákat. Reggel becsukják az ablakokat és lesötétítik a lakást, hogy bent tartsák a hűvös levegőt.

Az állatokat, madarakat is megviseli a kánikula. A fedél nélküli gólyafészkekben ebben az időszakban nagyok már a fiókák. A fészek pedig szűknek bizonyul, ráadásul a tűző nap elől sincs ahova elmenekülni. A gólyaszülők gyakrabban hordanak vizet, hogy legalább a szomjúságot oltsák. A gólyák az ürüléküket a hosszú lábszárukra pottyantják, hogy az így keletkezett fehér „csizma” is hűtse a madarat. A fészket is épp ezért meszelik körbe.

A kistestű énekesmadarak elhallgatnak, napközben nem dalolnak, csak reggel és este. De már koránt sem olyan intenzitással, mint tavasszal. Sok madár fiókákat nevel júliusban. Napok óta figyelek egy cinegecsaládot. A fiókák ki vannak repülve, követik a szülőket. A meleg napokon is – éppúgy, mint máskor – folyamatosan kell etetni az állandóan éhes utódokat. Ez a cinegecsalád rovartalanítja a szőlőlugast az udvaron és a gyümölcsfákat. Most hálálják meg a téli madáretetést, de maga a puszta látványuk is nagy élményt nyújt.

Kelemen László