Mozaik: Fülemülék éjszakája

Májusban az utolsókként érkező vándormadaraink is megjönnek. Ezen a tavaszon több időm volt az úgymond háztáji madarak megfigyelésére, mint korábban. A természetbe csak ritkán lehetett kimenni, a kertben viszont számos madárfajt láttam, legtöbbjüket lencsevégre is kaptam, és azon gondolkodtam, vajon más években is ennyien voltak, mint most tavasszal?

Végül a jegyzetfüzetemért nyúltam segítségül, és kiderült, hogy igen, ezeket a madárfajokat láttam eddig is, és még viselkedésük, tartózkodási időszakuk is stimmelt. Ugyanis egyesek egy, legfeljebb két napig tartózkodtak a kertemben, majd tovább álltak. Vonulásban lévén csak megpihentek, majd ment mindenik a költőterületére. Ilyen vendég példány volt az örvös légykapó, a kormos légykapó, a csicsörke, a vörösbegy, a fitiszfüzike épp csak egy, két órát voltak nálam, és ha nem vagyok szemfüles, lemaradok a találkozásról. De mivel kedves énekükkel felhívták magukra a figyelmet, így megláthattam és gyönyörködhettem bennük.

A seregélyek napokon át látogatták a kertemet, majd ők is továbbálltak, akár az áttelelő erdei pintyeim is.

A napokban kis csapatokba verődő gyurgyalagok repültek át a telkem felett, mint ha csak jelezni szerették volna, hogy ők is megérkeztek. A színpompás madarak röpte trópusi hangulatot idéz, jellegzetes „prü-prü” hangjuk semmi más madárhanggal nem téveszthető össze.

Délután egy újabb vendégmadár hangjára lettem figyelmes. Nem volt nehéz beazonosítani a tulajdonost, hiszen a madarak közt szebben éneklő nincsen. Izgalom fogott el, és már terveztem, hogy az estét kint töltöm és meghallgatom a fülemüle csattogását.

Máskor több jól ismert helyre kellett elmenjek, hogy fülemülés éjszakát töltsek el.

Sajnos, ez a példány most érkezhetett meg, mert éjszaka csendben volt aranytorkát nem nyitotta meg, másnap már tovább is állhatott, mert többet nem hallottam felőle. Így nem marad más választásom, mint idén is felkeresni a fülemülés területeket, hogy ott hallgassam meg gyönyörű éneküket.