Mese – A varázserdő

Lili és barátnője, Luna egy erdőben eltévedtek. Majd átmentek egy kapun, ahol egy csodálatos erdő tárult a szemük elé. Na, de többet nem árulhatok el, mert még a végén elárulok nektek mindent…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. De ez az erdő nem akármilyen erdő volt ám, hanem különb minden más erdőnél, mert varázslatos volt. Ebben az erdőben varázslatos lények éltek: törpék, tündérek, állatok, amelyeknek szárnyuk volt. Volt egy varázsvízesése is. Egyszer a kis Lili és barátnője, Luna eltévedtek az erdőben. Szörnyen megrémültek. Luna meglátott egy barlangot.

– Nézd, Lili, ott egy barlang! – kiáltotta. – Menjünk be!

Amikor beléptek a barlangba, egy gyönyörű tájat láttak a szürke, koszos kövek helyett. A törpe meglátta őket, és így szólt:

– Ti kik vagytok?

– Te ki vagy? – kérdezték a lányok rémülten.

– Én törpe vagyok!

– Én meg Lili, ő a barátnőm, Luna.

– Örülök, hogy megismerhettelek titeket! – mondta a törpe. – Hogy kerültetek ti ide? – kérdezte.

A lányok elmesélték. A törpe bemutatta az egész erdőt az elejétől a végéig.

– Öröm volt megnézni ezt a varázserdőt és megismerni a furcsa állatvilágot! – mondta Lili.

– Hol fogtok aludni? – kérdezte a törpe.

– A hideg, koszos, barna földön – válaszolta Luna lehajtott fejjel.

– Én tudok egy jó helyet, aludhattok nálam!

Egymásra néztek a lányok.

– Jó! – válaszolták a lányok bizonytalanul.

Elmentek a törpe házához.

– De szép, takaros házikó! – mondta Luna.

– Ugye! – büszkélkedett a törpe.

Reggel, mikor felébredtek, a törpe kivezette őket az erdőből, hogy hazamehessenek. Azóta Lili és Luna mindig meglátogatják a kis törpét s a szárnyas állatokat.

Gyertek, tegyük ezt a mesét igazzá!

(Szőcs Zselyke, Váradi József Általános Iskola, III. D osztály)