Tehetséges mikós diáklány
Szentes Ágnes a Székely Mikó Kollégium hatodik osztályos diákja, aki anyanyelv-, mat...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Egy szép reggelen mentek a gyerekek iskolába, s a tanító néni robotja azt adta házi feladatnak, hogy másnapra hozzanak fel egy vagy több régiséget. Mindenki hazarepült és csinálta a házi feladatát. Volt egy kisfiú, aki sehogy se tudta, hogy honnan kerítsen régiséget, így hát az anyukája segítségét kérte. Az anyukája azt mondta, hogy teleportálják el magukat a nagyihoz, mivel ott sok kacat, régiség van. A nagyi egy kicsit matatott, kutatott, és elő is kapott három tárgyat: egy ceruzát, egy füzetet s egy könyvet. A kisfiú csodálkozva nézte a tárgyakat. Nem tudta, mik is azok, így hát megkérdezte:
– Nagyi, ezek mik?
– Ó, kisfiam! – sóhajtott nagyi. – Ennek az a neve, hogy füzet, ennek meg ceruza, ennek meg könyv. Ez az én legrégebbi könyvem.
A nagymamája megmutatta, hogy hogyan lehet használni ezeket a tárgyakat. A könyv tetszett neki a legjobban.
A nagymama beletette egy táskába a régiségeket, és hazateleportálták magukat. Reggel a kisfiú elrepült az iskolába, és izgatottan várta a tanító néni robotját. De amikor ő kellett volna bemutassa, elfelejtette a tárgyak nevét. Így nem tudott mást mondani csak annyit, hogy: Ezek régiségek.
Kérdezték is, mi a nevük, de a fiú nem válaszolt. Hazarepült, és elújságolta, hogy mi történt. Az anyukája azt javasolta, hogy címkézze fel a tárgyakat. A fiú megfogadta a tanácsát, és másnap el tudta mondani a tárgyak nevét. Mindenki csodálta a könyvet, a füzetet és a ceruzát. Rengeteget kezdett olvasni, és ő lett az iskola legjobb tanulója. Amikor felnőtt, és elvégezte az egyetemet, akkor újra divatba hozta a ceruzát, a füzetet, de legfőképp a könyvet. Azért, hogy ne a táblagépre kelljen írni és onnan olvasni. Már így is rengeteg gyereknek gyenge volt a szeme.
Amikor neki is lett gyereke, megmutatta, hogyan kell használni ezeket a tárgyakat.
A gyereke úgy falta a könyveket, mint a kacsa a nokedlit.
Kiss-Bartha Dorka (Váradi József Általános Iskola)