Madarásztúrán

Pintyeket, szarkákat, ölyveket láttunk a legutóbbi madarásztúrán, ahová rendszeresen kijárunk az uzoni Ambrus László barátommal. Szomorkás idő fogadott, nagy reményeket nem fűztünk a naphoz, mármint ami a madarak látványát illeti, de így is tíznél több madárfajt figyeltünk meg, köztük északról érkezett vendégeket is.

A madarásznap valójában úgy kezdődött, hogy a társam meg szerette volna nézni, hogy talál-e lilatönkű tölcsérpereszkét. Ezért kezdésben arra a helyre mentünk, ahol ez a gombafaj fellelhető. Rövid keresés után találtunk is.

Ezután folytattuk az utat, és egy szakaszon a szarkák látványával kellett beérnünk, más madár nem volt. Őzeket láttunk, majd szinte egyszerre pillantottuk meg a farkasmadarat, azaz a nagy őrgébicset. Téli vendégként is érkezhet hozzánk, de a faj fészkel is a térségben. Nyáron is többször találkoztunk a ragadozó életmódot folytató madárral. Most ott ült egy csipkebokor meghajló ágán, és figyelte a szomszéd bokor tövében táplálkozó pintyeket. Amelyik madárnak egy pillanatra lankad a figyelme, azt elkapja az őrgébics.

Közelebb érve már be lehetett azonosítani a bokor alatt lévő madarakat. A kis madárcsapat főként citromsármányokból állt, de volt köztük sordély is, és közvetlen mellettük tengelicek kapaszkodtak az elszáradt növényi szárakon.

A hátunk mögött süvöltő hangját hozta a szél, alig lehetett hallani a rövid sípolást, de az elég volt, hogy felfedezzük a hang tulajdonosát. Egy gyönyörű hímpéldány az akácfa csúcsán ült. Nem mentünk közelebb, mert így is jól lehetett látni.

Bent a mezőben egy földkupacon egerészölyv üldögélt, fenn a magasban két példány körözött. Távolban egy égerfán tartózkodó példány, a világos színű tollazata miatt igen gyanússá vált. Kiderült, hogy egy gatyás ölyv, és nem az egyedüli, amit a túra során láttunk. Minden télen meg szoktuk figyelni a gatyás ölyveket, most mintha egy kicsit korábban érkeztek volna

Kelemen László