Lassan kiürülnek a gólyafészkek

A fecskéim elmentek, na, nem Afrikába, mert oda csak szeptemberben fognak elrepülni, hanem ki a mezőre. Amikor elhagyták a fészket, még pár napig a környéken voltak, estére pedig visszatértek a kényelmes „otthonukba” aludni, majd egyik nap továbbálltak.

Minden bizonnyal társultak más fecskecsaládokhoz, és közösen várják meg, hogy elteljen a hátralévő nyár. Ilyenkor kint a mezőkön, rétek fölött, folyók mentén repdesnek, fogdossák a szúnyogokat, pedig nálunk az udvar körül is lenne, amit összeszedjenek. Estére behúzódnak a nádasokba, és ott éjszakáznak. Kering is egy tévhit, ami úgy hangzik, hogy a fecskék télire a nádasok között az iszapban bújnak el, majd tavasszal előjönnek. Ez egyszerűen fizikai képtelenség, mint ahogyan az is, hogy a kakukk télire karvallyá változik.

Kíváncsi voltam, hogy a fecskéim még egy rend fiókát felnevelnek-e, de nem, ami azt igazolja vissza, hogy egy fiatal pár rakott fészket. Jövőre már lehet, hogy két fészekaljat is fel fognak nevelni, mert akkora már nem kell a hely keresésével, a fészek építésével foglalatoskodjanak. A napokban láttam az utcánkban fiatal füstifecskéket üldögélni a villanydróton, minden bizonnyal ők már a második költés növendékei.
Az udvaromról rálátok a gólyafészekre, ahol az idén három gólyafióka nevelkedett, még itthon vannak, napközben kijárnak a mezőre egerészni, bogarászni, és csak estére térnek vissza. A jeladóval követett gólyákról tudjuk, hogy a fiatalok már augusztus elején megkezdik a vonulást, a nagy tömeg majd csak a hónap végén indul útnak, ekkor üresednek meg a gólyafészkek.

Nagy út vár mind a fecskékre, mind a gólyákra. Ez pedig sok veszéllyel jár. A legtöbb bajt a magasfeszültségi kábelek okozzák, de egyéb más veszély is leselkedik rájuk.

Mindig egy kicsit elszomorodom, amikor a vándormadaraink elmennek, azonban a fecskék, gólyák gyülekezése feledhetetlen, egyedi látványt nyújt, amit minden évben végig kísérek, és azzal megkezdődik a kedvenc évszakom, az ősz.

Kép és szöveg: Kelemen László