Horoszkóp-Halak

Hull a hó és hózik, mindenki fázik, de sebaj, lesz még tavasz, lesz még nyár, fő a pozitív hozzáállás. Sikeres akarok lenni az idén, hiszen sokan megjósolták már nekem, hogy 2019 az én évem lesz. De ez még csak olyan dolog, mint mondani szokás, hogy „Doktor Hakapeszik, ha kap, eszik, ha nem, éhezik.”

Valami nagy csodát várok, ha már szerencsét hoz az új év, hadd legyen valami varázslat, ami felpezsdíti a véremet, felülmúlja az elképzeléseimet. Semmi nem szab gátat az én filozófiámnak, mindenre tudom a választ. Tudok taktikázni, elmélkedni, de főképpen a mindent kimagyarázós dumám a legjobb. Szeretném, ha ebben az évben a tettek mezején is tudnék teljesíteni. Tudom, hogy tennem is kell érte, de nekem ez nehezen megy. Inkább stratégiázok.

Szeretek zavaros vizeken evezni, jobb esetben úszni, mert az megy jobban. Hadd evezzen, kinek van, amivel. A tél szép hosszúra sikeredett, már nagyon unom, várom a tavaszt, hiszen csak akkor tudok a tettek mezejére lépni, mikor a természet is pozitívan áll hozzám. Tudjátok, barátok nélkül nem élet az élet, én úgy szeretem, ha körülvesznek és jókat beszélgetünk, mókázunk, jobb esetben tervezgetünk, de a legjobb, hogy jól érezzük magunkat. Akik igazán ismernek, tudják, hogy bármire képes vagyok a szeretteimért, barátaimért, persze, ha nem értünk egyet, hamar elúszom mellőlük, mert nekem az élet szép, és szeretem magam annyira, hogy nem hagyom, hogy bántsanak, mert amilyen könnyen otthagyom régi barátaimat, pont olyan mélyen sérülök, hiszen igazából soha senkit nem tudok elfelejteni. Akit egyszer megkedvelek, az örökké az életem része marad, ha néha megbántom, még akkor is. Ilyen vagyok én, egy örökös árral sodródó, gyorsvízi hal, aki hol itt, hol ott keresi, hogy meghallgassák, elfogadják, álmai valósággá válásában segítsék, támogassák, miközben minden egyes kövecske, ágdarabocska megsérti érzékeny pikkelyét. És mégis megyek tovább, mert erre születtem, állandó mozgásban kell lennem, ha fizikailag nem is, de szellemileg mindenképp. Ki tudja, mit hoz a holnap, talán jót, talán rosszat? Így telt el a tél is, elmélkedve, de ma láttam az olvadó jégcsapot, és tudom, hogy ez elhozza számomra azt a szebb jövőt, amire oly régóta áhítattal várok. Te nem?

Csákány Zsuzsanna