Gerle-szerelem

Javában zajlott a madárvonulás, a gólyák már elmentek, amikor a gerle udvarló, búgó hangja felcsendült. Villanyoszlop tetejéről rugaszkodott el, csattogó szárnycsapásokkal emelkedett a magasba, majd tíz-tizenöt méter után megfordult, és egy félkörívben ereszkedve tért vissza az oszlop tetejére.

Tudtam, hogy nászrepülést végez a hím, és hogy valahol egy tojó mindezt figyelemmel kíséri. Ezért azt kerestem, hol van a kiválasztott gerlehölgy, akinek szól ez a mutatvány, de egyelőre nem láttam. A gerlehím pár perc után újra megismételte a nászrepülést, de ezután a ház tetejére érkezett. Ekkor vettem észre, hogy a terasz párkányán ott ül a gerlehölgy.

Már meg is feledkeztem a gerlepárról, a fecskék vonulását kísértem, mikor észrevettem, hogy ahányszor a szilvafa alatt elmegyek, gerlék röppenek el a fáról. Ebből még nem gyanítottam semmit, de mikor ez megismétlődött, már feltűnő volt a jelenlétük.

Alaposabban körülnéztem, és ekkor tűnt fel, hogy fészek épül a szilvafán, elég alacsonyan. Ezután a helyet elkerültem, amikor tehettem, de mivel a kerti vízcsap épp ott van, teljesen nem tudtam mellőzni a fa alatti tevékenységet. Viszont megtanultam, hogy ilyen esetben nem szabad a madárra nézni hosszasan, így nem zavarja annyira, ha épp a fészek alatt engedem a vizet a tyúkoknak.

A kotlási perióduson már túl „vagyunk”, a fiókák kikeltek, legalább is a szülök viselkedésén ezt látom, mert a fészekbe nem néztem bele. Már gyakrabban vannak együtt a gerlék. Míg egyik a fészekben ül, a másik hol a háztetőn, hol a villanyhuzalon van, amikor épp nem a tyúkudvaron táplálkozik.

Az ember azt hinné, hogy az udvarlás, a nász után már csak a fiókákkal foglalkoznak a gerlék, de nem. Minden idejüket együtt töltik. Reggelenként és esténként pedig kimondottan egymásra figyelnek, óvatosan cirógatják egymás fejét. Olykor szorosan egymás mellé húzódnak. Igazi gerleszerelem.