Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Emlékezés Kiss Éva óvónőre

Emlékezés Kiss Éva óvónőre Cseperedő

Egy közösség emlékezik rád, egy közösség, melynek te is több évtizede voltál példás ékköve. Oly időben utaztál az égi mezőkre, amikor körbelengett minket a járvány és nem lehetett elmenni a temetőbe, végső búcsút venni tőled.

Hirdetés
Hirdetés

Egy közösség emlékezik rád. Ismét egy új tanév kezdődik, és mi eldöntöttük, elmegyünk hozzád, emlékezni, köszönetet mondani. Elszánt elhatározásunkat felpártolta a sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon vezetőtanácsa és a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség is. Külön köszönet a szülői közösségnek, akik megértésükkel is támogattak.

Egy közösség emlékezik rád. Azt mondják, az óvodákban őrzik a legnagyobb kincseket. Mi most szellemi kincset tartunk tenyerünkben. Tanévnyitó közösségfejlesztő napot szervezünk a te emlékedre. Visszatekintünk, számot adunk, megerősítjük egymást abban a hitben, hogy az égi és földi találkozások erőt adnak nekünk. Megerősítenek abban, hogy a támogató közösség, a rövid beszélgetések akár szakmai, akár egyéni tapasztalatokról szóljanak, mind-mind pozitívan hatnak az oktató-nevelő munkára. A rád való emlékezés jobb emberré tesz bennünket is.

Egy közösség emlékezik rád. 1977 óta tartozol a Benedek Elek Napközi Otthon közösségébe. Osztálytársad, Nagy Márta Edit megható sorokkal gondol rád:

„Kiss Éva személyében egy kedves osztálytársat, egy jó barátnőt – fiatalságom lelki társát és nem utolsó sorban egy, a munkáját, hivatását mindig szeretettel és odaadással végző kolléganőt veszítettem el. Sokéves szakmai tapasztalata során megtanulta, hogy minden gyermek egy „csoda”, páratlan a maga nemében. Tudta, hogy az oktatást és nevelést együtt kell végezni, munkája mindig örömmel töltötte el. Emlékek sokasága kavarog a lelkemben – az együtt töltött szép és izgalmas diákévek, a gondtalan fiatalság, a közös kirándulások örömei, a közös ünneplések, majd szakmai vizsgák. Emlékek sokasága kavarog bennem, kedves emlékek, egy darabka közös múltról. ”

Egy közösség emlékezik rád. Társad, Lepedus Editke mesélte, az utolsó munkanapodon is a meséskönyveket kerested, amelyekből unokádnak szerettél volna olvasni. De már nem volt idő, rád tört a gyógyíthatatlan kór. Másfél évig élvezted a nyugdíjas éveket, küzdöttél a betegségeddel, utolsó percig hittél és reménykedtél. A könyveid itt maradtak, de mi eldöntöttük, bedobozoljuk és elküldjük az unokádnak Magyarországra, akárcsak ezt az üzenetet.

Egy közösség emlékezik rád, egy közösség fog tartva, itt Háromszéken, a mesék földjén, és mond neked imát a zabolai temetőkertben, ahol Reményik Sándor verssorait hozza közel az ismét ránk köszönő, az elmúláson is átlépő aranysárga Ősz: 

„A holtom után ne keressetek,

leszek sehol – és mindenütt leszek.”

Kádár Enikő óvódavezető és Bartok Emese kolleganő

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások