Elköszöntek az ovisok

Székelyruhába öltözve, gyermeki egyszerűséggel és odaadással megjelenített összeállítással köszöntek el a sepsiszentgyörgyi Csipike-óvoda Süni csoportjának iskoláskorba cseperedett emberpalántái a nekik három éven át otthont nyújtó intézménytől és egymástól.

A szülők és nagyszülők szemébe könnyeket csalogató ünnepi mozzanatra a példásan rendbe szedett és gyermekbarát hangulatot sugárzó fotosmartonosi óvoda falai között került sor.

Huszonhat testvér elindult szerencsét próbálni, hogy megszerezze azt a láthatatlan kincset, amelynek, ha egyszer a birtokába jut, tőle már senki sem veheti el. Ez pedig tudásnak hívják. Többek között ezekkel a szavakkal búcsúzott a három év történetét mesébe foglaló Préda Hermina óvó néni, az eddig gondjaira bízott gyermekektől.

„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld” – indította mondanivalóját Mécs László soraival Fazakas Izabella óvónő. És ők kertészként mindvégig szem előtt tartották, hogy a rájuk bízott huszonhat gyönyörű rózsabimbónak a körülöttük lévő vadóc világban biztos kapaszkodóra van szüksége.

A tekintetükkel mindvégig nevelőiken és Rápolti Ibolya daduson csüngő kicsik pedig fellépésükkel bebizonyították, hogy az oviban eltöltött esztendők nem múltak el fölöttük nyomtalanul.