Éjszakai szerenád

Napok óta lehet hallani éjjelenként az erdei fülesbagoly fiókáinak szerenádját. Éles, sipákoló, élelemkérő hangjuk messze elhallatszik. A kis fülesbagoly-fiókák még azelőtt elhagyják a fészket, hogy röpülni tudnának, és a környéken szétszóródva ágon-bokron, vagy épp a földön meghúzódva várják az estét – ugyanis a baglyok éjszakai életmódot folytatnak.

A felnőtt erdei fülesbaglyok is ott vannak a környéken, szemmel tartják a fészket, a fiókákat, azonban mesterien rejtőzködnek el egy-egy fatörzs mellett. Majd éjszaka nekiindulnak élelmet hordani az állandóan éhes fiókáiknak. Az erdei fülesbagoly tápláléka főkként mezei pockokból, apró rágcsálókból áll, így nagy hasznot hoznak a földművelő gazdáknak.

A kertünk végében is siránkoznak az erdeifülesbagoly-fiókák, a szomszédokkal azt vártuk, hogy már akkorára nőjenek a kisbaglyok, hogy még napvilág megszólaljanak, és hogy megláthassuk. Nagy attrakciónak számított, amikor egy fióka késő délután kiült a kerítés melletti száraz kocsányra. Összesereglett a szomszédság, ki távcsővel kémlelte, ki pedig szabad szemmel figyelte, vagy épp fényképezőgéppel örökítette meg a nem mindennapi látványt. Tanakodtunk, vajon csak egy fióka lett az idén? Pistu szomszéd mesélte, tavaly hat fióka volt, és akkor mind a hatan a házuk udvarán lévő diófán ültek, közben kis unokája, Viola egész közel merészkedett a bagolyfiókához, de mintha az tudta volna, hogy nincs mitől féljen, nem repült el, csak nagy szemeivel kísérte a kislány minden mozdulatát.

Egy szempillantás alatt telt el egy fél óra madarászás, és épp mikor visszavonultunk, megszólalt még két kisbagoly. Tehát az idén hárman vannak, vagy csak mi láttunk hármat, mert közben lenyugodott a nap, és hagytuk, hogy zavaratlanul induljon az éjszakájuk a mi baglyainknak.

Kelemen László