Beszélgetés Máthé Krisztával

Máthé Kriszta író, újságíró és magyartanár, tizenegy évet tanított Csángóföldön, frumószai élményeit gyűjtötte egybe az tavaly megjelent Apróka eszponka című könyvébe. Jelenleg Kézdiszárazpatakon él férjével és két gyerekével: a nyolc éves Lucával és a két éves Zsomborral. Az édesanyával a gyereknevelésről, a frumószai évekről beszélgettünk.

– 2006-2017 között éltem és tanítottam Csángóföldön, hisz olyan helyen szerettem volna tanítani, ahol érdemes. Jó választás volt. Ottlétünk alatt születtek a gyerekeink. Amikor a lányunk iskolaköteles lett, egyértelmű volt számomra, hogy magyar nyelvű iskolában a helye, így visszatértünk Székelyföldre. Az élményeinkből született az Apróka eszponka című könyvem, ami nem mese, hanem bekukkantás egy letűnőben lévő világba – magyarázta az írónő.

Nem aggódó édesanya, a gyereknevelésben a minőségi együttlétet tartja fontosnak.

– Luca nagyon várta az öccse érkezését, hat év a különbség köztük, mindez egyben azt hozhatja magával, hogy nem civakodnak. A nagy kert is segítség, ha valaki egyedül lenne, akkor megteheti. Nem vagyok aggódó típus, ugyanakkor lassú és türelmes is vagyok. A lányom inkább a társam az öccse nevelésében, ezért ez egy valódi varázslat számomra. Szeretem kiszűrni a lényeget ebből abból (gyerekneveléssel kapcsolatos könyvek, cikkek, tanácsok – szerk. megj), de igazából az együtt töltött időnk, a minőségi közös óráink adják meg a válaszokat mindenre – tette hozzá.

Vannak szabályok melyekhez ragaszkodik, a fegyelmezéssel azonban nincsenek gondok, elég kimondania a bűvös szót, s minden megoldódik, elrendeződik.

– Kérlek… Így kezdem. Megértik. Nagyon ritka a kiborulás. Ragaszkodom a rendes időben való lefekvéshez és a rendszeres étkezéshez. A lányom nagyon szereti az apás programokat, az öccse még nehezen viseli, ha nagy ritkán nem vagyok a látókörében – mondja mosolyogva.

Nem kényszerít rá semmit a gyerekeire, ha van kedvük segítenek a ház körüli teendőkben, ha nincs akkor eljátszadoznak a konyhába. A televíziózás, telefonozás vagy számítógépezés sincs időkorláthoz kötve.

– Úgy tapasztaltam, hogy mindig kedvesebb volt számomra azt csinálni, ami tiltva volt. Az időkorlát meg felértékeli az időt, még fontosabbá teszi a tevékenységet. Én, ha úgy vélem, hogy túlzásokba esnek, akkor kitalálok egy sokkal érdekesebb közös programot. A közös szánkózásnak, tollasozásnak, sétának, pogácsa készítésnek soha nem tudnak ellenállni. Hároméves volt Luca, amikor arra kért, ne olvassak este mesét. Telefonról néztük ezért esténként a magyar népmeséket. Nem esett jól a lelkemnek, de elfogadtam. Egy pár nap múlva megsúgta, hogy nem tud elaludni a rendes mese után, annyi kép van a szeme előtt. Fél év után ismét kérte. Most már ő mesél az öccsének – mondta.

Máthé Kriszta ízig-vérig pedagógus, ebből fakadóan mindig mesél, érdekessé teszi a tudnivalókat. Az Apróka eszponka is erről szól, a jelenkori moldvai magyarok életéről. Nem gyerekeknek való, talán csak egy fejezet, a Mosolyodért című, de tudja, hogy mikor megérik az idő rá, a gyerekei is elolvassák, s minden bizonnyal lesznek kérdéseik.

– Moldvában, Frumószán tanárnéni voltam tizenegy éven át, most Kézdiszárazpatakon a Luca és Zsombi édesanyja vagyok, és egy kicsit az Apróra eszponka írója. Nagy változás. De erre érett az idő. Luca másféléve jár a szárazpataki iskolába, itt az otthonunk – szögezte le.

Arra neveli a gyerekeit, hogy szeressék önmagukat és egymást, így mindig megtalálják a szépet az életben.

– Elképesztő felelősség úgy segédkezni a gyerekeink belső világának, értékrendjének a felépítésében, hogy nem tudjuk, mennyi időnk van, de az egyértelmű, hogy családunk következő generációira is kihat a jelenünk – válaszolta az anyasággal kapcsolatos kérdésemre.