„Az éneklés boldogsággal tölt el”

Gáspár Adorján, a kézdiszentkereszti Tréfán Leonárd Általános Iskola ötödik osztályos diákja, kitűnő zenei képességekkel rendelkezik. Több megyei és országos szintű népdalvetélkedő díjazottja, legutóbb a Tiszta Forrás versenyen vitte el a pálmát. A diákkal és felkészítőjével, Gábor Judit tanítónővel a kezdetekről, a felkészülésről, a tervekről beszélgettünk.

– Szerencsések voltunk mindketten, hogy összehozott bennünket a sors. Adorján tanítójaként lehetőségem volt a kiemelkedő zenei adottságait fejleszteni, gyarapítani. Már ötödikes, de a népdalvetélkedőkre való felkészülését továbbra is én irányítom. Ő az a tanítvány, akiről minden pedagógus álmodik: okos, szorgalmas, kedves, vidám, segítőkész. Kristálytiszta, szép tónusú énekhangját édesanyjától örökölte, olyan családból jön, ahol a zene a mindennapok része. Nagyon muzikális, ügyesen furulyázik, tanul billentyűs hangszeren játszani. A helyi néptánccsoport tagja, ügyes táncos, szépen szaval, jó mesemondó – jellemezte tanítványát Gáspár Judit.

A zene a pedagógus mindennapjaiban is jelen van, tanítói munkájának a szerves részét képezi.

– Mivel kisgyermekeket tanítok, a zenei képzést a mondókákkal, gyermekdalokkal, népi gyermekjátékokkal indítom, szem előtt tartva a tanítványok életkori sajátosságait. Ezt követik a kisebb hangterjedelmű népdalok, amelyeket szintén az életkornak megfelelően választok ki. Az évek során a tanítványok felnőnek a nagyobb hangterjedelmű népdalokhoz, bővül a repertoárjuk, megismerik a különböző tájegységek dalait. A versenyeken való részvétel, a felkészülés, az együtt éneklés mind kitűnő alkalmak a cél megvalósítására, a zenei anyanyelv elsajátítására, amely a személyiségfejlesztés fontos szegmense. A gyermek a saját népének dalait elsajátítva megismeri a magyar nép lelkiségét, hisz, ahogy Kodály Zoltán mondta „a magyar népdal… az egész magyar lélek tükre”. A hagyományokban rejlő kódolt magatartásformák, a mentalitásbeli sajátosságok, a lelkiismeret tudnak minket megerősíteni abban, hogy magára találjon a magyar, s az elkövetkezőkben is megőrizze valódi, Isten képmására teremtett emberi, lelki-szellemi sajátosságait – magyarázta.

A repertoár megválasztásakor mindig az előadó adottságaihoz, életkorához igazodnak.

– Az elvittek, soroztak és az Az hol én elmegyek kezdetű népdalokat énekeltem. Az első a kedvenc népdalom, olyan igazán fiúknak való. A második pedig egy szép régi stílusú népdal, amelynek az előadása nehezebb – mesélte Adorján.

A járványhelyzet miatt a vetélkedőt online szervezték.

– Az, hogy az iskolában kellett elkészíteni a felvételt, könnyebbített, mert amikor ki kell álljak a közönség elé, mindig leizzadok, és nem tudok úgy koncentrálni, mint az iskolában a telefon előtt – mesélte.

– Az online verseny előnyei, hogy nem kell utazni, a felvételt többször meg lehet ismételni, nem olyan nagy az izgalom, de ez elenyésző (szerintem) a hátrányok mellett. Nagyon fontos lett volna ezen a versenyen is, hogy halljuk egymást! Ennek hiányában a fejlődés lelassul, a motiváció lankad – vélte a tanítónő.

Adorján, bár lámpalázas, szeret színpadon lenni, az éneklés boldogsággal tölti el.

– A népdaléneklés felvidít. A lámpalázam úgy szoktam legyőzni, hogy mindig előre nézek és nagyon koncentrálok, hogy minél jobban énekeljek. Arra kell figyelnem, hogy az adott hangmagasságot meg tudjam tartani és az éneket így végigénekelni – tette hozzá.

Az elmúlt évek során több díjjal ismerték el tehetségét, de a legbüszkébb a Tiszta Forrás Népdalvetélkedőn elért eredményére.

– Volt már első, második, harmadik díjam és dicséretem is. A tavalyi Mostan kinyílt egy szép rózsavirág című karácsonyi kántaversenyen a legmagasabb elismerést, a Betlehemi Fényes Csillag díjat kaptam, de a Tiszta forrás népdalvetélkedőn szerzett első díjamra vagyok a legbüszkébb.

Adorján kiváló tanuló, kedvenc tantárgya az informatika. Szeret sportolni, szabadidejét rollerezéssel, biciklizéssel tölti, testnevelőtanárnak készül.